Írásaim ön- és közismeretem morzsáiból épülnek: saját szemüvegemen keresztül mutatom a saját világomat - és talán a Tiédet is.
Napi Coelho:
"Az utazás soha nem pénz, hanem bátorság kérdése." Paulo Coelho
2012. január 30., hétfő
Nem szeretem.
Nem szeretem, amikor más rendszere szerint kell 100%-ot teljesítenem, úgy, hogy olyan lesz a bírám, aki ott se' volt.
Nem szeretem, amikor olyasvalamiért felelek, ami nem (csak) rajtam múlik.
Nem szeretem, amikor olyasvalakire kell tekintettel lennem, aki éppen plussz terhet ró rám - amit magamtól is átvállalnék.
Nem szeretem, amikor már annyira meg akarok felelni az elvárásoknak, hogy elkezdek önmagamban, saját lényem legitimitásában is kételkedni.
És végül:
Nem szeretem a felelősséget.
Hanem imádom. Az éltet, fene a gusztusomat...
2012. január 27., péntek
Környezeti nevelés 2.
Nőknek.
Kedves Tudományos Érdeklődésű Női Olvasóim!
Igen-igen, rátok is rátok jár a rúd, bizony. Tisztába vagyok az érdemeitekkel is, de tanulnotok Nektek is van mit. Arról a bizonyos környezetről, amiben éltek.
Nyilván olvastátok az előző bejegyzést, és jót is kuncogtatok rajta. Ennek őszintén örülök - hiszen szavatolja számomra, hogy tisztában vagyok a környezet-védelmi alapvetésekkel és az általam használt kifejezésekkel.
A konkrétumokat persze elfelejthetitek. Rátok azok nem vonatkoznak - Ti jól tudjátok azokat magatoktól is. A környezeti nevelés esetetekben más kiemelt területeken szükséges.
Vegyük elsőként a fürdőszoba-polcot. Előszöris: egy valamennyire is környezettudatos személy nem tart 68 féle sprayt, habot, habzó gélt és lakkot a fürdőszoba polcon. Gondoltatok már az ózon-lyukra? (Jah, én is pont arra szoktam, amikor a frizurámat véglegesítem - évente úgy 3-szor...). Másodsorban pedig: lakó- és személyi-környezet tudatosság. Nem szökik könny a szemetekbe, amikor felfedezitek a polc szélén egyensúlyozó borotvát? A fürdőszoba-polc közös használatú tér, így igenis hely dukál rajta a férfias rekvizítumoknak is. Csak tudnám hol; pláne: minek a helyén...!?
Aztán vegyük a konyhát. Személyi környezetünkre való tudatos odafigyelésünk megköveteli, hogy olyan helyre helyezzük mind a használandó eszközöket, mind pedig az élelmiszereket, ahol a környezetünkben élő más humanoidok megtalálják azokat. Azaz: "Ide tettem a lila színű eszközöket." típusú rendezési elvek kilőve. Mottó: 1-nél több dologhoz ne kelljen hozzányúlni a céltárgy elérése érdekében - legyen az szekrényajtó, vagy ketchupos flakon.
Aztán pedig: a szekrény. Azt nem is fejtem már ki bővebben, hogy a sok feleslegesen megvásárolt, és szíre-szóra kimosott ruhanemű milyen terheket ró Földanyánkra. Tekintsünk most el ettől. A környezetünk számára viszont baromi idegesítő, és abszolút fenn-nem-tartható fejlődést vetít előre a fokozatos kiszorulás az elérhető pozícióban lévő tárolóhelyek használati jogából. Egy környezetére tudatos nő legalább annyi helyet biztosít élete párjának a közös szekrényben, hogy ő akkor is jó érzéssel el tudja hagyni a hálószobát, ha teszem azt vendégek vannak a lakás többi részén - és ő nem exhibicionista...
Aztán vegyük az ágyat. A környezetére tudatos nő tisztában van vele, hogy jelentős károsodást okozhat élő környezetének állapotában azzal, hogy ha önös érdekeitől vezérelve kisajátítja a takarót. A humanoid tápláléklánc ugyan nem úgy végződik, hogy az erősebb megeszi a védtelenebbet - azonban könnyen kínos helyzetben találhatjuk magunkat, amikor az éjszaka közepén egy rivális pályázó végül két vacogás közepette lerántja rólunk a leplet - ennél már csak az a rosszabb, amikor hetekig náthás kómában kóvályog, rendszeresen hangoztatva a felelősségünket.
A környezetét óvó nő tisztában van vele, hogy az ő környezete ugyanolyan jogon mások környezete is. Így képes ellenállni a kísértésnek, hogy a populáció más tagjainak hierarchikus jelzéseit (úgy, mint: szennyes ruha, számlák, használt edény, pénz-igazolvány-kulcs) a közös környezet tereiből eltávolítsa.
Tudja, hogy a békés együttélés záloga a felek kölcsönös környezettudatosságában rejlik, így a legtöbb, amit tehet, hogy ezekre rendszeresen tájékoztatja a vele együtt élőket.
Nameg: hogy a maga háza táján is összesöpör néha...:)
2012. január 26., csütörtök
Környezeti nevelés 1.
Férfiaknak.
Mélyen tisztelt Férfi Olvasóim!
Napi 8+ órát dolgoztok, a társadalom elismerten hasznos tagjai vagytok, kitüntetést kaptok, autót vezettek, helyzetet értékeltek, embereket vezettek, cégekkel zsonglőrködtök, pénz és idő felett döntötök. Mindemellett van egy téma, amiben úgy érzem, tovább kell képezzelek Benneteket. Ez pedig a környezet-ismeret, valamint a környezet-tudatos viselkedés.
Tudom, most mindannyiótok előtt felrémlik a globális felmelegedés görbéje, kivágott őserdők és szennyezett tengerek képe. Azonban itt másról van szó. Egészen másról.
Kedves Tudományosan Érdeklődő Férfi Olvasóim! Kérlek, fogadjátok el a tényt, hogy a lakókörnyezet is környezet; és mint olyan, szintén kifejezett védelmet és odafigyelést igényel. Tőletek is. Hiszen nagy százalékban Ti használjátok.
A lakókörnyezetnek több olyan funkciója van, amely az alapvető környezetvédelmi elvek hatálya alá tartozik. Ilyen például a funkció. Ami azt jelenti, hogy nem ildomos biciklit szerelni a nappali közepén. Merthogy az nem arra való. Verhetetlen logikátokkal úgy gondolom, ezt Ti i hamar beláthatjátok. Vagy vegyünk egy másik alapesetet. Ilyen például a tisztaság. Bár tisztában vagyok vele, hogy legtöbbetek kies hajléka öntisztuló, én mégis felhívnám a figyelmet azon kevesekre, amelyek nem. Az angol tudósok is már ezerszer bebizonyították, hogy a lakás tisztaságát visszaállítani sokkal nehezebb, mint fenntartani. Igaz, kevésbé is élvezetes, mint ott elhagyni a zoknit, ahol lekívánkozott. De gondoljatok ilyenkor is arra, hogy épp a fenntarthatóság oltárán áldoztok. Nem is beszélve arról, hogy mennyit tesztek ezzel az otthoni béke fenntartásáért...
Speciálisabb, így a fokozott környezet-védelmi szabályozások hatálya alá esik a ruhák körforgásának elősegítése. Ebben az esetben a környezet-tudatosság már nem passzív együttműködésben, hanem aktív támogatásban kell, hogy megnyilvánuljon. A használt ruhák alapvetően lusta lények, így csak abban az esetben érhető el az életciklusuk kiteljesedése, amennyiben segítünk nekik eljutni újászületésük helyszínére. Különösen igaz ez a zoknikra, melyek párzása csakis a szennyestartó-mosógép-szárító tengelyen tud megvalósulni, így amennyiben megvonjuk támogatásunkat, a populáció rohamos fogyásnak indul...A ruhaneműk egyik életszakasz-állomásról a másikra szállítása minden környezet-tudatos polgár kötelessége, így nem hagyhatjátok Ti sem figyelmen kívül.
Egyszerűbb, de hasonló eset a használt edényeké is. Ebben az esetben a környezetével számoló ember segíti a beszennyeződött edényeket a fertőzések elkerülésében, így a megtisztulásban is. Sajnos az edények rosszul tájékozódnak, így az alapos mosás után gyakran útba kell igazítanunk őket a konyhaszekrény-lakásuk irányába. De ez egy hozzátok hasonló természetvédőnek igazán nem jelenthet megterhelést.
Végül pedig szeretném felhívni a figyelmeteket arra a lakókörnyezetetekben ténykedő egyéb entitásra, aki környezeti felvilágosulásotokig a fenti folyamatokat támogatta-ellenőrizte-gyorsította. Tekintve hogy sok a dolga, rendkívül gyorsan mozog, jellemzően a "2 perce még nem volt elmosogatva!" és a "Hová tűnt a koszos zoknim, azt még fel akartam venni?!" mondatok kísérik tevékenységét. Amennyiben sikerül neki csapdát állítanotok egy bögre tejeskávéval, és elcsípitek, ölelgessétek meg nagyon.
Hiszen ez is a környezet-védelem része!
2012. január 25., szerda
Mi van? Mi van? Mi van?
Épp jókor, amikor alig van már szabad tárhely a meghajtókon...
Így amikor itt ülök, akkor
- konferenciát szervezek
- jelentkezőknek válaszolok
- telefonos megkereséseket eszközlök
- kupont/bónt/díjat tervezek
- próbálok valamit visszakeresni
- emailben vitázom
- vaterára feltöltök-leveszek-értékelek-hajkurázok
Amikor meg nem ülök itt, akkor jön csak a java.
- bölcsit, ovit látogatok
- vezetőt meggyőzök
- kengurut fotózok
- plakátot ragasztok
- levelet hordok
- gyereket nevelek (ez az átlagos volna)
- időben odaérek
- telefonálok
- edzést szervezek
- kávét iszom
Nem sajnáltatom magam: ezt azt jelenti, hogy NE SAJNÁLJATOK, mert imádom ezt mind csinálni, pláne egyszerre, ez igazán nekem való!
Ugyanakkor meg igyekszem néha ide is elpötyögni valamit.
2012. január 17., kedd
Megváltom a világot
Kitartóbb ismerőseim (urambocsá' barátaim) nyilván tudják, hogy mániám a világmegváltás. (Annál már csak a világmegváltást fél kézzel szeretem jobban. Abban van valami nagyvonalú elegancia...) Ha nem is nyitok állat-menhelyet, fogadok be hajléktalanokat, és néha még a nylon szatyrot is a kommunális hulladékgyűjtőbe hajítom (Huligán!), a tetteim nagy részére az motivál, hogy tegyek másokért, segítsek a környezetemen - vagy legalábbis ne hátráltassam, ha már csinálok valamit.
Igaz ez mind materiális, mint lelki értelemben. Igyekszem nem visszaélni mások idejével, pénzével, türelmével, jóindulatával, stb.
Ez baromira energia-igényes. Józanabb (ego-centrikusabb) társaim gyakran és méltán kérdik, hogy hogy a viharba' van erre energiám a bokros teendőim mellett. Nameg: hogy van cérnám kivárni, amíg a nyugdíjas néni bénázik az előttem lévő autóban...
Az a helyzet, hogy ez nem energia kérdése. Nekem legalábbis nem. Inkább a hité. Egyháznak nem vagyok aktív tagja, mégsem mondanám magamat hitetlennek. Egy csomó mindenben hiszek. Mondjuk a Sorsban. Meg a Természetben. Meg a Fejlődésben, az emberek Változásában. Szerintem ezek az erők irányítják a világot. De persze valószínűleg csak annyira van igazam, mint egy mohamedánnak vagy egy buddhistának.
Egyszóval: azért vagyok képes az esetek rendkívül nagy hányadában nyugodt, türelmes, nyitott elfogadó maradni - azért van energiám minderre - mert hiszem, hogy az emberek alapvetően jó szándékú és fejlődőképes lények; ha ettől eltérő dolgot sugalló módon viselkednek, azt valószínűleg csakis a rossz tapasztalatok hatására tehetik - így azzal teszem a legjobbat, ha méginkább megértő, elfogadó és támogató módon fordulok feléjük. Így idővel (gyakran sok-sok idővel) a jó tapasztalatok kerülnek túlsúlyba, a delikvens pedig újra képes lesz az alapvetően jó szándékú, fejlődőképes, nyitott viselkedésre - ami rossz tapasztalatok nélkül a sajátja.
Lehet velem vitatkozni. Szoktak is. És azt is nyugodtan lehet gondolni, orrom alá dörgölni, arcomba vágni, hogy energiavámpírok bamba áldozata vagyok.
Még az is lehet, hogy így van.
A lényeg a hit. A hit abban, hogy így cselekszem helyesen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




