Környezeti nevelés 2.

Nőknek.

Kedves Tudományos Érdeklődésű Női Olvasóim!

Igen-igen, rátok is rátok jár a rúd, bizony. Tisztába vagyok az érdemeitekkel is, de tanulnotok Nektek is van mit. Arról a bizonyos környezetről, amiben éltek.
Nyilván olvastátok az előző bejegyzést, és jót is kuncogtatok rajta. Ennek őszintén örülök - hiszen szavatolja számomra, hogy tisztában vagyok a környezet-védelmi alapvetésekkel és az általam használt kifejezésekkel.
A konkrétumokat persze elfelejthetitek. Rátok azok nem vonatkoznak - Ti jól tudjátok azokat magatoktól is. A környezeti nevelés esetetekben más kiemelt területeken szükséges.

Vegyük elsőként a fürdőszoba-polcot. Előszöris: egy valamennyire is környezettudatos személy nem tart 68 féle sprayt, habot, habzó gélt és lakkot a fürdőszoba polcon. Gondoltatok már az ózon-lyukra? (Jah, én is pont arra szoktam, amikor a frizurámat véglegesítem - évente úgy 3-szor...). Másodsorban pedig: lakó- és személyi-környezet tudatosság. Nem szökik könny a szemetekbe, amikor felfedezitek a polc szélén egyensúlyozó borotvát? A fürdőszoba-polc közös használatú tér, így igenis hely dukál rajta a férfias rekvizítumoknak is. Csak tudnám hol; pláne: minek a helyén...!?
Aztán vegyük a konyhát. Személyi környezetünkre való tudatos odafigyelésünk megköveteli, hogy olyan helyre helyezzük mind a használandó eszközöket, mind pedig az élelmiszereket, ahol a környezetünkben élő más humanoidok megtalálják azokat. Azaz: "Ide tettem a lila színű eszközöket." típusú rendezési elvek kilőve. Mottó: 1-nél több dologhoz ne kelljen hozzányúlni a céltárgy elérése érdekében - legyen az szekrényajtó, vagy ketchupos flakon.
Aztán pedig: a szekrény. Azt nem is fejtem már ki bővebben, hogy a sok feleslegesen megvásárolt, és szíre-szóra kimosott ruhanemű milyen terheket ró Földanyánkra. Tekintsünk most el ettől. A környezetünk számára viszont baromi idegesítő, és abszolút fenn-nem-tartható fejlődést vetít előre a fokozatos kiszorulás az elérhető pozícióban lévő tárolóhelyek használati jogából. Egy környezetére tudatos nő legalább annyi helyet biztosít élete párjának a közös szekrényben, hogy ő akkor is jó érzéssel el tudja hagyni a hálószobát, ha teszem azt vendégek vannak a lakás többi részén - és ő nem exhibicionista...
Aztán vegyük az ágyat. A környezetére tudatos nő tisztában van vele, hogy jelentős károsodást okozhat élő környezetének állapotában azzal, hogy ha önös érdekeitől vezérelve kisajátítja a takarót. A humanoid tápláléklánc ugyan nem úgy végződik, hogy az erősebb megeszi a védtelenebbet - azonban könnyen kínos helyzetben találhatjuk magunkat, amikor az éjszaka közepén egy rivális pályázó végül két vacogás közepette lerántja rólunk a leplet - ennél már csak az a rosszabb, amikor hetekig náthás kómában kóvályog, rendszeresen hangoztatva a felelősségünket.
A környezetét óvó nő tisztában van vele, hogy az ő környezete ugyanolyan jogon mások környezete is. Így képes ellenállni a kísértésnek, hogy a populáció más tagjainak hierarchikus jelzéseit (úgy, mint: szennyes ruha, számlák, használt edény, pénz-igazolvány-kulcs) a közös környezet tereiből eltávolítsa.
Tudja, hogy a békés együttélés záloga a felek kölcsönös környezettudatosságában rejlik, így a legtöbb, amit tehet, hogy ezekre rendszeresen tájékoztatja a vele együtt élőket.
Nameg: hogy a maga háza táján is összesöpör néha...:)