Ülök a buszon, ő áll mellettem.
- Ülj már le!
- Egész nap ültem...!
- Nnaaa, légyszi, ülj le mellém!
Leveszi a hátizsákot, és leül. Veszünk egy mély levegőt mindketten.
- Ez azért így marhára nem lesz jó Neked...
- Tudom.
- Jah, akkor oké.
A busz zötyög tovább, mi megbeszéltük az élet pillanatnyilag fontos dolgait, és a székről-lefordulósan röhögünk, azon, hogy értjük egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése