Tanulópénz

Anno, az egyetemi évek alatt (már mondhatom, hogy anno, juhééé!), azokból is az első 3-4 évnek az idején azért elég alaposan kaptam a szarságokat az élettől. Aki ismert már akkoriban is, emlékszik, hogy hogy éltem; aki nem, annak legyen elég annyi, hogy otthontalanul, állandó teljesítménykényszerben, számomra lelkileg megterhelő párkapcsolatok tömkelegében.

• Volt, hogy reggel fél hatkor keltem, hogy még egyetem előtt beleférjen az edzés, majd utána a munka, végül este újra egyetem.
• Volt, hogy a hónap végén egy hétig zöldséges rizst ettem (sajt nélkül), mert elkalkuláltam a költségvetést.
• Volt, hogy az egyik városban töltött fél óra után felszálltam a buszra a vissza-irányban, mert sehol nem találtam az otthonom.
• Volt, hogy éjjel az utcákat jártam keresve a férfit, aki megbántott.
• Volt, hogy beteget jelentettem, mert olyan lelki állapotban voltam, hogy nem bírtam kiszállni az ágyból.
• Volt, hogy az éjjeli megveszekedett gyomorgörcstől rettegtem: ha vajon ér valami, ki, és mikor fog rámtalálni a függőfolyosó végén.
• Volt, hogy karácsonykor legszívesebben elástam volna magamat a hóba.

Bár ezek csak morzsái annak a pár évnek, a dolog hangulata azért úgy gondolom, érezhető a sorokon. Nyomorultul éltem, bár elméletben mindenem megvolt; és amikor könnyíthettem volna a magam útját, akkor is gyakran csak nehezítettem. Hosszú és tanulságos időszak volt.

Mostanság nehezemre esik felkelni reggel. A lakás fut, semmi nincs a helyén, takarítani kéne, és rendet rakni főképp; rendszert alakítani a káoszban, élhetővé tenni a környezetet.
Én gyakran pedig igész délelőtt ülök itt, és böngészek, olvasgatok, teázok, miegymás. Lazítok.
Pihenek, pedig jelenleg nincs mit kipihennem. Egy hete már napi több mint 10 órát alszom, ennek töredékét dolgozom.
Már pont kezdett lelki furdalásom lenni, amikor rájöttem, mivel nyugtathatom - talán jogosan - magamat.

Évekig nem volt nyugalmam, békém, otthonom, időm, pénzem, lehetőségem az igazi feltöltődésre.
Na, most van! Én pedig élek vele.
Talán az elmúlt évek felhalmozódott belső fáradtságát most pihenem ki - drasztikus formában - egyszerre.
És hiszem, hogy ha feladat lesz, akkor kész leszek harcba szállni érte, teljes erőbedobással ismét.

Az emberek persze, általában úgy működnek, hogy nap közben dolgoznak, azután pihennek, így napról napra megvan a regeneráció. Én azonban - úgy érzem - évekig nem regenerálódtam, mivel a rám nehezedő lelki terhek nem tették számomra lehetővé.
Most lehetővé teszik. Nap mint nap szabadulok meg görcsöktől, félelmektől, fájdalmaktól - így aztán egyre jobban tudom szeretni magamat, és egyre jogosabbnak érzem, ha szükségem van pihenésre, kikapcsolódásra. Egy karamellás teára az új gyönyörűséges IKEÁ-s bögrémből.
Újabban szeretek élni. Még akkor is, ha rendszerint rendetlenségben és porcicák közt teszem!