Napi Coelho:

"Az utazás soha nem pénz, hanem bátorság kérdése." Paulo Coelho



2010. október 17., vasárnap

Csupán elmélet

Ha nevet valahol egy ember, vajon a világ másik végén helyette sír egy másik?
Vajon meghal valaki azokért, akik megszületnek?
Az értetlenséget saját nemértésedért kapod cserébe?
Ha belesúgod valaki fülébe a boldog élet titkát, vajon te magad elveszíted általa?
Kiolthatja a szeretet a szeretetet?
Lehet örülni saját fájdalmas könnycseppeknek?
Érezhetem, hogy a helyemen vagyok egy rossz helyen?
Tudhatom, hogy mi a helyes - és morálisan korrektnek maradva vágyhatok-e másra?
Van élet a döntések után? No és előttük?
Megélhetem helytelenül a helyes utat?

És végül: tudjátok, hogy nekem is jogom van hibázni, és éppen ezért mosolyogva, önmagammal békében teszem?

4 megjegyzés:

  1. -nem tudom, de gyanítom,hogy az egyensúly végett igen
    - nem tudom, de gyanítom,hogy az egyensúly végett igen
    - ez biztos,hogy így van-szerintem
    - soha! ha önzetlenül tesszük
    - SOHA! amennyiben az SZERETET. és nem szeretetnek álcázott birtoklási vágy, félelem, bizonytalanság, elveszettség,egoizmus, önzés. A szeretetre szeretet a válasz.A szerelem más tészta :)
    - a könny a világ legjobb tisztító és fertőtlenítő szere a lélek számára. a tisztaságnak pedig lehet örülni
    - amig fel nem nyílik a szemünk, igen ideig- óráig
    - nem tudhatjuk mi a helyes. ezt egyetlen földi ember sem tudhatja. az abszolút igazság ismeretéhez mi gyarló halandók kevesek vagyunk. Más földi halandókhoz képest belőhetünk valami helyesnek vélt irányt, de az is szubjektív. Így hát tudhatod más emberek mit tartanak helyesnek, de a TE MÁSFAJTA igazságod/vágyad is egy etalon.ERgo: igen (mihez képest korrektnek maradva? :) )
    - és közben? :)
    - ÚT van. A helytellenek véljük, akkor is az a helyes. Ha sosem hibázol, ha sosem ér fájdalom, amiket helyrehozol, vagy túlélsz, sosem fejlődnél tovább.Van olyan, hogy valamit csak akarunk akarni egy ideig.Aztán egyszer csak arra ébredünk AKARJUK azt a valamit....

    -és végül: tudom. Ha tökéletesnek születtél volna, nem a Föld nevű bolygóra kerültél volna EMBERNEK, hanem már az angyalok között csücsülnél egy felhőn...dehát ki vágyik a nemtelen,testetlen anygal- létre, amikor itt a Földön annyi örömünk van az ember-létben? :)


    És legeslegvégül vallom: bárki mármit tesz vagy mond, a SZÁNDÉK, az INDÍTÉK ami számít. Ha valaki azért ad egy hajléktalannak, mert jól mutat a választási plakáton, az teljesen más, mintha valaki azért nem ad, mert elgondolkodott és nem vette észre a rászorulót maga mellett az út szélén. Így hát bármit teszünk, látszatra jót vagy látszatra rosszat, az Univerzum m,érlegébe a valós szándék kerül, nem a konkrét tett maga :)



    szerintem....:)


    Szép napot :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a válaszokat, Nőszemély! :)
    De remélem tudod, hogy a nagyja azért költői volt ;)!

    VálaszTörlés
  3. hehe
    utólag gondolkodtam azon, hogy azt elfelejtettem oda írni: de tudom, hogy a kérdések nagyjára ugyan ezek a válaszaid neked is :)
    tehát költőiek :D

    VálaszTörlés
  4. Áginak pedig: Nem, nem komolyan gondolom (csak épp bőgtem a kanapén, olyankor minden kicsit más), hogy ilyen a valóságban történhetne - mindemellett még ha tudnám is, hogy úgy lesz, akkor sem valószínű, hogy haboznék megtenni ezt a lépést - hiszen az a boldogság, amit egyszer képes voltam megszerezni magamnak, már bármikor az enyém lehet, hiszen megvannak hozzá az eszközeim...
    Egyszóval egy cseppet se érezz kesernyés szájízt emiatt (se) a jól megérdemelt tejszínhabodban, jó?

    VálaszTörlés