Napi Coelho:

"Az utazás soha nem pénz, hanem bátorság kérdése." Paulo Coelho



2010. november 7., vasárnap

Ajándék-kívánság

 
Kitaláltam, hogy mit szeretnék idén névnapra, karácsonyra, fene tudja mire!

Az úgy kezdődött, hogy a Huszárban ültem Balázzsal és Ágival, és arról beszéltünk, hogy Balázs mikor tér vissza Magyarországra a prágai kiképzés után. És nekem bevillant. Hogy december 19-én nekem már nem lesz energiám üdvözölni az egyik legjobb barátomat, és örvendezni a hazatértén - mert nekem akkor már pörögni fog a karácsonyi mókuskerék.
Nálunk a karácsony ugyanis a következőképpen néz ki (idén második éve, azaz tavaly óta): December 24-én koradélután Zoli szülei nálunk díszítenek fát, majd velük nálunk fogyasztjuk el a karácsonyi ebédet, osztunk ajándékokat. (A válásuk miatt így kézenfekvő, praktikus - és én általában gyorsabban, hatékonyabban, feszültség-mentesebben főzök, mint Anyósom. Tavaly, mikor először meghívtam őket, úgy éreztem, mindenki válláról sokat leveszek ezzel. Az én vállam pedig tudjátok, sokat bír.) Ezután az egész csapat felkerekedik, és ki-ki dolgára megy: mi célba vesszük az én szüleimet, és igyekszünk még gyertyagyújtásra hazaérni. Tavaly - ahogy emlékszem - úgy szervezték, hogy sikerüljön. :)
Fentiekből kifolyólag december 19-én én már masszívan a takarítás-sütés-bevásárlás-ajándékok bűvkörében élek. A december 23-ai névnapomra is érintőlegesen kerül sor.
Nem így lesz ez idén. Ugyanis kitaláltam, mit kérek Ágitól és Balázstól a névnapomra. Egy élményt, gesztust. Segítséget. Nevezetesen: azt, hogy december 23-án vonuljunk át testületileg Ági - az enyémnél kétszer nagyobb - konyhájába, és süssük meg együtt az ÖSSZES FÉLE karácsonyi süteményt - tart ameddig tart.
És nagyon büszke vagyok erre az okos ötletemre - és nagyon örülök neki, hogy ezen legalább nem kell majd aggódnom az ünnepekben.

Ígyhát arra buzdítanék mindenkit, aki esetleg szokás szerint gondol rám idén karácsony-tájt, hogy - ahogy már én is évek óta teszem - ne agyaljon azon, hogy mit, és mennyiért vásárol nekem. Egyszerűen hívjatok meg egy közös teára. Vagy mutassátok meg nekem a havas János-hegyet - mert tudjátok, hogy gyönyörű, és imádnék ott fotózni. Vagy írjatok nekem egy CD-t azokkal a zenékkel, amiket baromira szeretek, csak nem tudom a címüket.
Vagy bármit!
Az élmény a lényeg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése