Másfél éves történet

"Még felhívom őket, hogy tutira nem kell-e sátor..." - gondolta a lány. Majd pár perccel később kapkodva cibálta ki az ágynemű-tartóból a matracot, sátrat, hálózsákot. A gurulós bőröndbe esélytelen volt bármit is begyömöszölni. Átpakolni már nem volt idő. "Rácsatolom a nyelére!" - találta ki gyorsan, aztán sietve elindult a vonat felé.

A füvön nehéz volt elhúzni a gurulós bőröndöt a sátorhelyig.
- Szia, kalapácsot kerestél? Nekem van! - mondta a fiú. - Kint a kocsiban... - tette hozzá. Aztán elgondolkozott: -Valahonnan ismerlek Téged.
A lány visszasandított rá. Sosem látta még, de helyes srác volt.
- Nem hiszem, én nem emlékszem Rád! - válaszolt, miközben igyekezett elegánsan megküzdeni a sátorral, anélkül, hogy a fehér blúzát összepiszkítaná.
- De, már tudom is! Együtt táboroztunk úgy 12 éve...
A lány szeme elkerekedett.
- Nem mondod? Hol?
A fiú magabiztos volt.
- Kőszegen, a M. Tamásnál...
A lány akkor elhajította, ami éppen a kezében volt, odaszaladt a fiúhoz, megölelte, és két oldalról egy-egy cuppanós puszit nyomott az arcára.
- Honnan ismertél meg? - kérdezte a lány.
- Már akkor is annyi cuccod volt, hogy alig bírtad el! - a fiú arcán játékos mosoly bújkált.

- Ez a nő tök hülye! 
- Köszi, ez most jólesett...
- Nálam ez bóknak számít...
- Ja, nem tudtam, hogy nálad is!

- Hogyhogy itt kint ülsz?
- Bent meleg van, nagy a tömeg, nagy a zaj. Itt kint jó a levegő, a képernyőt innen is látom.
- Nekem itt kicsit hideg van. Hozok bentről egy teát. Kérsz?
- Köszönöm.
- Cukor, citrom?
- Sok cukor. Citrom nélkül.

- Nekem kell egy üveg bor!
- Remeg a kezed érte?
- Nem, csak gyönyörű új stég van a tavon. Egyszerűen iszonyúan hangulatos! Valamelyik este - most, amikor megtehetem - ki kell ülnöm oda egy pohár borral. Annak meglenne a fílingje! Mondjuk egyedül annyira nem...
- Nem iszom alkoholt. De ha tudod, hol vennél, elvihetlek boltba, mert kocsim az van.
- Semmilyen alkoholt nem iszol?
- Na jó, mazsolabort talán.
- Tesco.
- Mennyi időnk van a következő programig?
- 20 perc.
- És milyen messze van a Tesco?
- Nagyon.
- Megjárjuk?
- Ha gyorsan mész!
- Gyerünk!

- Oké, ígérem, sietek, csak befutok, meg kifutok, és már itt is vagyok!
- Héééé, ne rohanj el!

- Téged odacsukott a fotocellás ajtó, basszus! Olyan gyors voltál, hogy nem volt ideje érzékelni!
- Ne dumálj, sietünk, sietünk!
- Azért a kosár fülét nem kell lendületből kitépni. Higgadj le! Vissza fogunk érni!
- Megígértem, hogy sietek! A Tokajit megiszod? Oké, akkor vigyünk azt, de azt Te fizeted, hamár ilyen faksznis vagy!

- Basszuuuus! Azt ne firkáld össze! Az volt az egyetlen normális tábori rendszertervem...
- Most is az, csak rá van írva, hogy esti program: borozás Vikivel. Nem értem, ez miért akkora gond...

- Egyedül nem tudom bemelegíteni a sátrat. A Ricsi meg már elaludt. Nem jössz át dumálni?
- Hmmm...De! Miért is ne. Várj, átcuccolok!

- Te, Zoli, én fázom.
- Sajnálom.
- De én tényleg fázom. Nagyon fázom.
- Állj-állj-állj! Ha tényleg fázol, akkor kerítek Neked egy takarót valahonnan. De ha azt szeretnéd, hogy öleljelek át, akkor kérlek, azt mondd!

A lány rásandított, aztán - a sötétben nem látható elpirulással - közelebb húzódott a fiúhoz...