Jól főzök!

Megéheztem valami egészséges-darálthusis-fűszeresre. Gondoltam (szerencsére még a kis Tescoban): legyen muszaka. Vasárnap volt, este 9. Zoli hajnalig-dolgozást tervezett; úgy kalkuláltam, nekem is még belefér egy kis sütés-főzés.
Egy szó, mint száz: megsütöttem a muszakát. Úgy 11-re készült el. Akkor én még nem voltam álmos. Jól nézett ki, guszta volt, és Zolit - aki nálam tovább, azaz hajnali fél 3 után is még fenn maradt - megkértem, hogy ha kihült, rakja be a hűtőbe.
Mondta, hogy enni is fog belőle - így ismerve Őt, kikötöttem, hogy legalább a negyedére igényt tartok.

Fél 10 körül keltem. Zoli már munkában. Reggeli gyanánt - gondoltam - eszem egy kis muszakát...
Végülis ennek nem volt akadálya: az egész tűzálló tálnyi adag ételnek a harmada végeredményben meg volt hagyva nekem. Az pedig több, mint a negyed. Örültem, hogy Zoli ebédre is vitt belőle. A harmadot meg 2 részletben is lehet enni: reggeli és ebéd. Így is tettem...
Volna, ha Apu nem hív fel, hogy beugrana interneten ügyintézni. Mindezt ebédidőben.
A maradék egy hatod muszaka így az Ő tányérján kötött ki.

Várjátok a poént - jelzem, az nincs. Csak egy érdekes adat: ez a muszaka éppen 15 órát ért meg nálunk...
Ja és a ráadás: Zoli nem vitt belőle ebédre. Az éjszakai munka közben termelt be kétszer annyit, mint mi apuval együtt...:)