Sokszor sokaknak mondtam már: lehet, hogy perverz vadbarom vagyok, de szeretek dolgozni.
Lényegében mindegy is, hogy mit.
Sokkal fontosabb maga az érzés, hogy hatékony vagyok, valamilyen módon előreviszem a világ folyását, mások életét.
A diplomám szerint - bár a korosztályomban sokakkal ellentétben időre megszereztem - nem tudtam elhelyezkedni, pedig becsületemre legyen mondva: emberül próbáltam. De semmi ok az aggodalomra vagy elkeseredésre: van nekem munkám már 5. éve, becsületes; szeretem is végezni, nem is szívesen adnám fel. Mindemellett van még szabad, megmozgatható energiám; amit aztán bébiszittelésben, táborvezetésben, és egyéb járulékos tevékenységekben vezetek le. (Igen, házimunkában is. Néha. Úgy hetente egyszer, de akkor komolyan.)
Mégis, ahogy ma már ikszedik órája bámulom az Apu által abszolút hálámra igényt tartó módon nekem juttatott, videóra felvett forgalomszámlálás fekete-fehér képernyőjét; úgy döntöttem, ideje írnom egy legalább 5-ös listát a legextrémebb-viccesebb-irónikusabb munkákból, amiket - teszem azt - az elmúlt 2 hónapban végeztem, vagy az elkövetkező hetekre bevállaltam.
Íme:
1. WC takarítás hotelben, hányó gyerek után, ipari fertőtlenítőszerrel.
2. Gyermekruhák vasalása.
3. Ál-lakásvásárlóként lakást eladók címének megszerzése az ingatlanközvetítők kikerülése végett.
4. A Szárcsa utca "forgalmának" (jobban mondva: néptelenségének) megszámlálása hajnali 2 és 4 között.
5. Baráti teázás Dániellel, Zsófival és Lizával (ők főzték a teát!), gyerek-megőrzés jogcímén.
Szerintem nincs okom panaszra.
Dehát: én - mint tudjuk - szeretek dolgozni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése