Reggel van.

Felvijjog az ébresztő. Azonnal ébred; azaz azonnal magához tér abból a félig alvó állapotból, amiben már percek óta lebeg. Felül, feláll, a fejében fényreklámként úsznak a tegnap félbehagyott teendők; wc, fürdő, időjárás; ruhát rutinból húz, estig úgyse érdekel senkit. Amikor meglátja, mosoly suhan az arcán, feltesz néhány ostoba kérdést, de már nem nagyon vár választ.
Indulás, HÉV, bámulás az ablakon; felváltva bicsaklik le a szemhéjuk néhány áldott másodpercre. Kézzel tudja fogni a csendet, de nem beszél. Az jár a fejében, hogy a Mestere egyszer azt mondta valaki másnak (aki meg persze visszamondta neki), azt becsüli benne, hogy tudja, mikor kell hallgatni. Tudja ő. Csak nem könnyű.
Busz, tömeg, megszokott arcok a korábbi reggelekből. Bolt; már vágyik valami kellemes után, de ismeri a másik szempontjait, tudja, hogy minden forint számít. Nem itt: egy másik életben. Szeretné, ha úgy csinálhatná, hogy ne okozzon konfliktust. Ettől meg persze egyel keserűbb a kávé. Nem szeret választani kettejük között.
Reggeli. Nem szeret egyedül enni, de szinte már észre sem veszi. Az étel végre édes - az első a mai napon. Az érkező kislányt őszinte mosollyal öleli át. Kell a melegség. Talán neki még jobban is, mint a kicsinek.
Reggel van.

Valaki elkezd zúzni a telefonban. Ébredés, informálódás; ez a nap már most több sebből vérzik. Még szinte vakon wc, fürdő; bár találkoznak a félkómában, baromira nincs kedve beszélgetni. A jobbik énje még nyugton alszik. Nadrág, pulcsi, cipő, indulás, HÉV; a helyszínek és történések kicsit összemosódnak; külön nincs sok értelmük. A kérdésekre hümmög, valahol belül sajnálja, hogy jól láthatóan nem tudja, nem érti, a másik miért akarja mindenképpen a szavát hallani; az egész kicsit izzadtságszagú neki. Nem akar beszélni; és úgy érzi, nem tartozik különösebb hálával azért, hogy a másik ezt tiszteletben tartja.
Reggeli, választások. Ő nem szeretné feljebb tornászni az igényszintjét. Az csak újabb konfliktusokat okozna később önmagával. Szeretne végre nyugton, egyedül felébredni. Ennyi csak. Úgy tűnik, a másik érti is, meg nem is; de legalább elfogadja. Talán ezért nem vesztek még össze sosem igazán komolyan.
Szabadég, fények, hangok, hűvös reggeli levegő. Erre van csak szüksége.
Reggel van. 

Dolgok, amiket csak egy tapasztalt táborvezető tud (sejt)

Humoros írásnak készült, de valahol bennem már tök nem az.

Nem az, mert biorobotként élek napról napra az évek felhalmozott tapasztalatának szeméthalmán egyensúlyozva; és mázlim van, mert tudom, hogy kitől kell vizet kérni, amikor nem fér a flakon a csap alá; hogy mitől lágyul meg a biztonsági őr szíve; hogy mi az a mondat, ami miatt a jövő héten is emlékeznek majd rám; hogy hol kell nagyvonalúnak lenni, és hol fillérezni.
Ész nélkül adok fel ruhadarabokat, és fordítom őket ki-be; adom ki az aktuális utasítást; mérem fel a helyzetet és döntök, hogy be kell-e avatkoznom, vagy sem; találok ki megfelelő, és gyermek-léptékkel is követhető kompromisszumokat; adok valós és kézzelfogható magyarázatot; kenyerezem le, akit szükséges; és állok ki az ellen, aki épp keresztbe tesz.

Eszeveszett jól csinálom - és pont emiatt nap-mint-nap eltörik bennem valami. Épp azért: mert jó volna szívből jól csinálni; mert el tudom képzelni, mennyire jól csinálhatnám szívből.
Kialvottan, szófogadó kölykökkel, kicsit későbbi keléssel és kicsit több felnőtt-beszélgetéssel naponta, legalább egyetlen hét pihenéssel a hátam mögött, szabad téren, a magam ütemét diktálva.

Nem szeretek biorobot lenni.
Ma időben lefekszem.

Mostanában

Annyi, de annyi dolog történik velem, körülöttem, általam mostanság, hogy egyszerűen nem érek rá tőlük kiblogolni az élményeket.
De azért majd behozom a lemaradást.
Csak aludjhassak egyszer 8 óránál többet egyhuzamban! :) Akkor aztán feltétlenül!

A Hét Mondata

(azaz az elmúlt egy hét gyermektábor-vezetésének zanzája, ami igazából 2 mondat lett):

(- Vikiiiii!? De én nem akarok a kijárat felé menni!!!!)
"- Nem kérdeztem, hanem kijelentettem. Na come on, guys!"

A nap képe

No more comments.

Én és a Testem

Esti gyors felismerés.

 Voltak évek, amikor Én használtam a Testemet. Azaz: bevetettem a céljaim elérése érdekében. Agyonhajszoltam, hogy esztétikus legyen; csábítottam vele, ha az intellektusommal nem ment; koplaltattam bűntudatból; ilyenek.

Azután, pár éve a Testem használ(t) Engem. Azaz: elérte a céljait, ha akartam, ha nem. Fájt, amikor nem tetszett neki valami; begörcsölt, amikor én épp elernyedni akartam; elutasította, ami jó nekem, és bevonzotta, megélte amitől rettegek.

Egyik megoldás sem volt sem kellemes, sem célravezető. Azt gondolom, hogy a harmónia kulcsa a kooperáció megtalálása a két fél között; közös, testi-lelki célok elérése érdekében.
Ámen.

Kétféle SZABAD-ság

Oroszlán vagyok. Szabadnak születtem. Ezt mondtam (írtam) is már párszor.
Ugyanakkor annyi rengeteg területe van az életnek, ahol ezt a szabadságot az ember lánya igényelheti, hiányolhatja, vagy épp megvalósíthatja.

Úgy vettem észre, hogy az emberek általában kétfelé válnak abból a szempontból, hogy milyen fajta szabadság van a birtokukban.
Ahogy látom, van, aki számára a külső szabadság a lényeges. Korlátlannak tűnő anyagi feltételek; kocsi, yacht, hacienda; befolyásos kapcsolatok; luxus-nyaralás; ilyesmi. Bármit megtehet, amit csak szeretne; bármi az övé lehet, amire csak (az anyagi világ keretei között) vágyik.
És van - kábé ugyanilyen mennyiségben - olyan is, aki belül szabad. Mentes a görcsöktől, felesleges gátlásoktól és félelmektől; a pesszimizmustól és a rosszindulattól. Így bármit elérhet, amit szeretne; bármi az övé lehet, amire csak (a dolgok pszichés vonatkozásának keretei között) vágyik.

Látok ilyet is, olyat is. Nem akarok sem ítélkezni, sem rangsort állítani. Nem lehetünk egyformák.
Csupán annyit mondhatok, hogy - ha nagy falatnak is tűnik - én az utóbbira gyúrok.

És Ti melyiket választanátok?

Imádom...

...hogy a saját tanítványaimmal minden olyan egyszerű és gördülékeny; hogy velük olyan a kapcsolatom, hogy a táboroztatásuk néha számomra is kikapcsolódást, örömöt, felszabadult perceket és rengeteg büszkeséget tud okozni.
Ilyenkor úgy érzem, érdemes.

Allergia OVER

Aki csak feketét és fehéret ismer úgy általában, az most legyen kedves, és fogja be a virtuális fülét.

Ugyanis - ahogy saccoltam is, csak nem kötöttem az orrotokra - az allergiám nyomtalanul elmúlt mára. Miután 2 napot (végre) távol töltöttem mindenféle gyermekzsivajtól, délutáni altatástól és játszótérig közlekedéstől.

Szeretem a munkámat. Jóban vagyok a gyerekekkel.
De az elmúlt 10 hónapban kb. maximum 5 napot voltam távol önszántamból a munkától.
És azt hiszem, most, 5 nap, napi 9,5 óra, 10 db egyenként 4 éves gyerkőc a korábbiakra rápakolása után egy icipicit besokaltam.

De kösz, már sokkal jobb.
És holnap már 6 évesek jönnek...

Allergia

Van nekem egy - abszolút nem saját - elméletem az allergiával kapcsolatban.
Tudniillik, hogy lelki okok alapján alakul ki; és nem fizikai hatások váltják ki.
Nnna jó, arra persze nincs magyarázatom, hogy ennyi erővel miért nem jön ki a parlagfű-allergiám télen; így inkább olyan módon finomítanám az elméletet, hogy a legyengült lelki faktor által eredményezett csökkenő általános testi-lelki immunitással van összefüggésben az allergia megjelenése.

Taknyom-nyálam egybe szakad.
Még jó, hogy összességében tudom, mitől (nem, nem a parlagfűre gondolok).
És még jó, hogy Kinez-Ági szólt előre. :)

Mi.

Kaptam; talán egy hónapja, ha készült.
Jellemző.

Fotó by Tőkés András (Töki).

Nyaralás a Csajszikkal

Azért rémes, hogy csak most, így csütörtök magasságában jutottam ide, hogy élménybeszámoljak a barátnős hosszúhétvégéről, amit az előző péntek-szombat-vasárnap ejtettünk meg! :)
A történéseket felesleges volna leírni, mert a.) nem nagyon voltak; csak pihentünk és jól éreztük magunkat; b.) ami mégis történt, az sem tartana számot a közfigyelemre.

Ami inkább lényeges, az maga az életérzés volt. Szembemenni a rossz idővel, és napsütést aratni; röhögni mindenen; lassan totálisan feloldódni; nem függeni még egymástól sem; büntetlenül punnyadni, semmittenni, szépítkezni; jó hangulatban borozni; néhány napot teljes és határtalan kötetlenségben eltölteni. Nekem erről szólt ez a 3 nap. És piszkosul élveztem. :)))



És persze vannak bizonyos tények és szereplők, amikről természetes módon meg kell emlékezni.

Így például a Balatoni Lapos-Godzilla, amivel az éjszakai parton-borozás során ijesztgettem Lillát - jegyzem meg, sikerrel;

a Badacsonyi Nektár, amit első nap fedeztünk fel, de még most is azt iszom, mert nem talált ellenfelet a második napi borkóstolás során sem;

a minden körmön más színű körömlakk;

a Tesco-gazdaságos wellness az elősátorban;

az utcabál, ami elől elmenekültünk;

a rengeteg fotó, amiről megígértem, hogy ha nem tetszik, kitörölhetjük;

a parton elköltött reggeli Milli Jegeskávék;

hogy megfürödtünk 20 fokban is a Balcsiban;

a thermo-pokrócba bugyolált vízibiciklizés;

és természetesen a Jolán, ami egy Fehérvári fagyizó, és mindenkinek csak ajánlani tudom; lévén itt megtalálható a legnagyobb választékú és egyben legfinomabb fagyi, amit eddigi életem során ettem.

Kösz Csajok!
Jövőre is megyünk. :)