Felvijjog az ébresztő. Azonnal ébred; azaz azonnal magához tér abból a félig alvó állapotból, amiben már percek óta lebeg. Felül, feláll, a fejében fényreklámként úsznak a tegnap félbehagyott teendők; wc, fürdő, időjárás; ruhát rutinból húz, estig úgyse érdekel senkit. Amikor meglátja, mosoly suhan az arcán, feltesz néhány ostoba kérdést, de már nem nagyon vár választ.
Indulás, HÉV, bámulás az ablakon; felváltva bicsaklik le a szemhéjuk néhány áldott másodpercre. Kézzel tudja fogni a csendet, de nem beszél. Az jár a fejében, hogy a Mestere egyszer azt mondta valaki másnak (aki meg persze visszamondta neki), azt becsüli benne, hogy tudja, mikor kell hallgatni. Tudja ő. Csak nem könnyű.
Busz, tömeg, megszokott arcok a korábbi reggelekből. Bolt; már vágyik valami kellemes után, de ismeri a másik szempontjait, tudja, hogy minden forint számít. Nem itt: egy másik életben. Szeretné, ha úgy csinálhatná, hogy ne okozzon konfliktust. Ettől meg persze egyel keserűbb a kávé. Nem szeret választani kettejük között.
Reggeli. Nem szeret egyedül enni, de szinte már észre sem veszi. Az étel végre édes - az első a mai napon. Az érkező kislányt őszinte mosollyal öleli át. Kell a melegség. Talán neki még jobban is, mint a kicsinek.
Reggel van.
Valaki elkezd zúzni a telefonban. Ébredés, informálódás; ez a nap már most több sebből vérzik. Még szinte vakon wc, fürdő; bár találkoznak a félkómában, baromira nincs kedve beszélgetni. A jobbik énje még nyugton alszik. Nadrág, pulcsi, cipő, indulás, HÉV; a helyszínek és történések kicsit összemosódnak; külön nincs sok értelmük. A kérdésekre hümmög, valahol belül sajnálja, hogy jól láthatóan nem tudja, nem érti, a másik miért akarja mindenképpen a szavát hallani; az egész kicsit izzadtságszagú neki. Nem akar beszélni; és úgy érzi, nem tartozik különösebb hálával azért, hogy a másik ezt tiszteletben tartja.
Reggeli, választások. Ő nem szeretné feljebb tornászni az igényszintjét. Az csak újabb konfliktusokat okozna később önmagával. Szeretne végre nyugton, egyedül felébredni. Ennyi csak. Úgy tűnik, a másik érti is, meg nem is; de legalább elfogadja. Talán ezért nem vesztek még össze sosem igazán komolyan.
Szabadég, fények, hangok, hűvös reggeli levegő. Erre van csak szüksége.
Reggel van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése