Benne leszek a rádióban!

Nem nagyban. Abban is csak onlány. Dehát, ugyebár nem én választottam, hogy melyikben...:)
Tehát - kortól, nemtől, politikai beállítottságtól és vallástól függetlenül, akit érdekel:
www.hitradio.hu; csütörtök este 8-tól leszek a Babázó című műsorban!
Fogyasszatok egészséggel! :)

:)

Új otthon.
Új lendület.
Új ÉLET.
<3

London - a fotók

London - amit hoztunk

Nem csak materiális dolgokra gondolok - de főleg azért most, ezen a címen arra. Majd meglátjátok!

- 4 nagyon klassz póló Zolinak. Merrel-től Dunlop-ig; annyira beleszeretett egyik-másikba, hogy még egy nap múltán is emlegette, milyen jó darabokat vettünk.
- 1 vagány steppelt téli mellény Zolinak. Aki már nagyon rég ilyet akart (mióta ellopták [!!!] a régit), és aki amúgy baromi nehezen rávehető, hogy kabátot, urambocsá' pulcsit hordjon, így télen konstans taknyos. A vicc az, hogy a New Look nevű üzletben vettük, ahová nekem mentünk be cuccokat nézni - és én nem vettem semmit.
- 3 db valami, amit most még nem árulok el, mert az egyik valaki számára meglepetés.
- 8 kötet Terry Pratchett mű, eredetiben. Köztük az Elveszett Próféciák is. Ne kérdezzétek, hogy miért nem vettem ruhaneműt - egyszerűen úgy éreztem, nincs rá szükségem. Kielégített a nézelődés, nem vágytam pénzköltésre. Aztán a reptéren megláttam a "duty free" boltban, hogy "1-et fizet és a 2. könyv féláron van" akció van; és bementem; és....hát az a lényeg, hogy 50 fonttal vékonyabban - de 8 kötettel vastagabban jöttem ki egy negyed óra múlva. Szerencsére így se lettünk túlsúlyosak...
- Egy csomó gyönyörűséges fotó - lásd a következő post-ot.
- Egy darabka fincsi penészes sajt, 1 fontért vettem, és tegnap megkóstoltam, nyamm!

És ennyi. Meg egy csomó-csomó élmény.

Lassan nyitnom kell egy külön polcot a Terry Pratchett összesnek...:D

London - amit biztos, hogy ugyanígy

Következik a mindenkinek-csak-ajánlani-tudom-csináljátok-Ti-is-így lista. Mindenki figyelmébe ajánlom szeretettel!

- Etap-hotel: olcsó, normális, jó, tiszta (!!!) szállásokat ajánlanak Európa-szerte. Nekünk csakis pozitív tapasztalat.
- Tesco: Angliában az egyik legszínvonalasabb áruház. Egyszerűen olcsó és minőségi. A leveles spenóttól az előre meghámozott krumpliig minden volt, méghozzá elérhető áron. Ajánlom hazahozni, illetve a készételes részleget helyi vacsik saját kezű elkészítésére (megmelegítésére); hotelszobai romantikára :D.
- Szendvics: Mindig, minden mennyiségben, szinte bármelyik áruházban vagy kávézóban. Pláne ajánlom a következő pontban foglaltakat figyelembe véve...
- Meal deal: Azaz menü-ajánlat a legtöbb közértben. Azaz: veszel egy szenvicset + 1 üdítőt + 1 csokit/chipset/gyümölcsöt (áruházlánconként változó a kínálat ezügyben), és az egész alig kerül többe, mint simán a szenvics. 1000 Ft értékű fontból megkajáltunk így rengetegszer, és volt hozzá innivaló és gyümölcs is. A szendvicsek pedig nagyon sokfélék (így menüben is sokféle választható); laktatóak, egészségesek (legtöbb).
- One day travel card: Azaz: egész napos jegy a teljes londoni tömegközlekedési hálózatra. Mi sokszor csak úgy felültünk egy buszra, aminek ismerős volt a végállomása, és onnan sasoltuk a várost - így elkerülhettük, hogy csupán a leülésért ki kelljen fizetni egy kávé árát. A metrót is sokat használtuk, sokszor átszálltunk - jó volt hogy nem kellett folyton számolgatni, hogy hogyan érné meg jobban.
- Sportáruházak: Sokkal jobb minőségű és olcsóbb sportruházatot lehet vásárolni Londonban, mint itthon. Vízálló karrimor cipő 5400 Ft értékéért; egy csomó túrafelszerelés, hátizsákok, ruházat...Aki ilyesmit használ, az spóroljon jó előre Londonra, mert megéri! A Decathlon viszont ugyanolyan, mint itthon...:(
- Marble Arch: Ezen a részen találtam meg (utolsó nap, indulás előtt 3 órával) azokat az üzleteket, amiket itthon "angol márka"-ként ismerek. Ezren voltak, nem vettem semmit; de legközelebb itt kezdenék.
- Camden: jó kis bazár, nagyon-nagyon sokféle mindennel. Sajnos női metrótérképes pólót nem találtam. Pedig vettem volna. (Zoli kapott férfit...) Legközelebb több időt akarok ott tölteni, kötetlenebbül.
- Tömegközlekedés: Nem kell félni tőle. Nagyon egyértelmű, nagyon kiszámítható, nagyon rendben van. Egyszer sem tévedtünk el, pedig sokat mentünk mindenfelé.
- Múzeumok: ingyenesek, és nagyon klasszak. Főleg a természettudományi.
- Wing's buffet: Kínai kajálda az egyik peremkerületben. Svédasztalos rendszer, nagyon fincsi ételek, igazi kínai konyha. Egyszer ki kell próbálni...csak bírj utána hazagurulni...
- Metrótérkép: El ne indulj nélküle! De újat keress, az információnál. Az a tuti. Nekünk régi volt, de hamar kiderült, hogy cserés...
- Állatok a parkokban: A legtöbb helyen van mókus, láttunk libákat, hollókat; de hazafelé menet, a szállás felé minden este láttunk rókát is. Első este eléggé berezeltünk tőlük, merthogy ketten voltak, és verekedtek. A kirándulás végére viszont hozzájuk szoktunk. Nem bántanak, természetesnek veszik, hogy az emberrel együtt élnek.
- Segítőkész emberek: Ha kérdezel, válaszolnak. Ha nem tudod, segítenek. Ilyen egyszerűen.
- Kiszámíthatóság: Londonban a dolgok úgy történnek, ahogy alapvetően történniük kell. Nem marad ki járat, nem felejtik el levonni a kedvezményt, nem kell többet gyalogolni, mint írták; stb. Minden úgy van, ahogyan lennie kell. Nincs ok az idegeskedésre.
- Éjszakai séta valamelyik hídon: nagyon szép, nagyon klassz! Én szívesen mentem volna esténként többfelé, de mindig nagyon elfáradtunk. Mindenesetre legközelebb még többet szeretnék látni!

London - amit legközelebb majd máshogy

 

Sokféle lista él a fejemben az elmúlt 5 nappal kapcsolatban. Igyekeztem gondolatban tematikusan összerendezni a dolgokat, hogy jobban átlássam őket - és amit kell, újraélhessem; amivel pedig az a teendő, elengedhessen.
Íme az első - emlékezni ÉS elengedni való - gyűjtemény:
- Wizzair-rel repülés: hazafelé késett a járat, de előtte sms-ben egy órával korábbra kirendeltek bennünket a reptérre.
- Kaja, innivaló a reptéren: odafelé nem vittünk magunkkal ennivalót, gondoltuk, majd veszünk, amíg várakozunk. A büfé persze nem volt nyitva (pedig a kiírás szerint már tartott a nyitvatartási ideje...), úgyhogy farkaséhesen és iszonyú szomjasan értünk Londonba.
- Bőrönd: legközelebb kerekessel. Csakis kerekessel!
- Étkezés: legközelebb hamarabb állunk rá arra, hogy supermarketekben kajáljunk. A szendvics ugyanolyan fincsi, de az ár baráitbb.
- Városnézés: előbb nézünk útikönyvet, vagy nem nézünk egyáltalán: így nem derülhet ki az utolsó előtti este, hogy mennyi helyen nem jártunk...
- Parkok: minimum egy piknik. Mókusetetéssel. Minimum.
- Camden: csakis kettesben, csakis úgy, hogy rászánjuk az időt. Más előtt valahogy szégyenlős vagyok shopingolni.
- Vásárlás: valamelyik nap legközelebb felkelünk korán, és odamegyünk nyitásra azokhoz az áruházakhoz, amelyikek érdekelnek. Így talán kimaradunk az egymást taposó tömegből, ami elveszi a kedvemet a válogatástól...
- Pub-ozás: minimum egyszer, valami jókis külvárosi kricsmiben. Vagy legalább édes cider...
- Kínai: csak egyszer, akkor viszont feltétlenül.
- Buszozás: sokkal több, városnézési célzattal is.
- Csomagmegőrző: inkább minden nehéz táskát be kell tenni, nem végigcipelni az utolsó napon kínlódva.
- Kommunikáció: inkább nézzünk mást, mint amit kiterveltem, csak legyen mindenki elégedett.

Azt hiszem, mindent összevetve nem is olyan hosszú ez a lista...:)

A családban marad

2011. október 17., hétfő
08:56: Viki felül a távolsági buszra, és szülővárosa felé veszi az irányt egy gyors lefolyású ügy elintézése érdekében.
10:15: Általános családi örömködés az általános családi munkahelyen; zöldségfelfújt-belapátolás villával, hidegen (csak hogy ne szokjak hozzá a jóhoz); értekezés az élet nagy dolgairól.
10:27: Viki egy fél mondatban megemlíti, hogy "baromi ótvar már ez a kabátom, azt hiszem, veszek egy újat..."
10:28: Az élet megy tovább. Főbb témák: utazás, párkapcsolat, munka, stb.
10:50: Viki is megy tovább. Kedves, nevetős búcsú; és hála, hogy Fehérvár kicsi, és sehonnan nem lehet elkésni.
12:20: Fehérvári ügy letudva
12:50: Rohanva busz elérés a buszpályaudvaron (mégis el lehet késni, ha az ember shoppingol az utolsó percig...).
14:00: Nyugati tér, hivatalos megbeszélés - és a frizura még mindig tart....

Aztán Viki takarít, meg pakol, meg felkészül, meg tanít, aztán elpakol, és elmosogat...

18:06: Viki felül a metróra Kőbánya-Kispest irányába.
18:30: Viki telefonja hiába csörög - így marad rajta egy nem fogadott hívás Anyától.
18:32: Viki leszáll a KÖKI-nél, és bemegy shoppingolni.
19:13: Viki megunja a turkálót, és úgy dönt, hogy nem veszi meg 5000-ért azt a nagyon klassz kabátot, amit ezután még 3000-ért kitisztíttatna.
19:15: "Tudom, hogy Zolinak nem tetszett rajtam az a leértékelt H&M kabát, de ez még nem ok arra, hogy ne is próbáljam fel mégegyszer..."
19:21: Viki megtalálja a Zoli által helytelenített kabátok között azt az egyszem 40-es kék darabot, ami más fazonú, 2000 Ft-tal még olcsóbb (4500 Forint...), mint a másik akciós, és sokkal jobban áll neki...
19:29: Gyors fizetés, örömteli irányvétel a 148-as busz felé.
19:34: Viki megtalálja a nem fogadott hívást Anyától - és visszahívja.
19:37: Anya közli, hogy úgy emlékszik, Viki említett valami kabát-vásárlást délelőtt; és csak szólni akart, hogy felajánl 5000 Ft szülői támogatást rá - hogy Viki szebbet, jobbat, tartósabbat, kedvére valóbbat vehessen.
19:38: Viki röhögve elmeséli, hogy már vett kabátot, méghozzá olcsóbban; méghozzá ezekben a percekben - de azért vicces, hogy Anya mennyire ismeri...:D
Meg az is, hogy Viki mennyire nem tud várni, ha vásárlásról van szó...

És megegyeznek, hogy így megspórolt Anyának 500 Ft-ot...Anya meg 4500-at neki...
És Viki hálás, amiért annyi súrlódás után végre úgy érzi, hogy kitalálták az egyik leghaszontalanabb, leghülyébb, legjellemzőbb, legVikibb vágyát.
És nemcsak, hogy elfogadják, de támogatják is. Főleg Anya...

Néha jól jön, hogy túl sok ruhám van...

A szombati falmászó-edzésen 3-an viseltük az én ruháimat...Ebből ketten csak nagyon sokszor feltűrt ujjal értek ki belőle, lévén 6 és 10 évesek.

Most esélyes, hogy hülye vagyok, de én büszke vagyok magamra, hogy nálam igenis van annyi felszerelés, hogy azoknak a gyerkőcöknek sem kell végigvacogniuk az edzésemet, akik esetleg elfelejtettek pulóvert hozni októberben...
Amúgy meg Luca cuki volt a sok számmal nagyobb pulóverben - így aztán még azt is megbocsájtottam, hogy végigette az elejét körtével. Végülis: van mosógép...

Napi Coelho

Igaz, ez nem a mai. Szeptember 22-ei. :)

"Mindannyian megéltünk már egész napokat vagy akár heteket úgy, hogy semmiféle kedvességet nem kaptunk a körülöttünk lévőktől. Ilyenkor meg kell rakni a tüzet, és meg kell próbálni megvilágítani a sötét szobát, amellyé az életünk változott. Ha képesek vagyunk a szeretetre, képesek vagyunk a szeretet befogadására is; csupán idő kérdése."

Nem dobok ki kaját.

Nem dobok ki kaját. Nem dobok ki kaját. Nem dobok ki kaját. - Lehetne egyfajta matra, ima-malom is.

Amíg az ember nem kezdi el napi szinten vezetni, hogy mire mennyi pénzt költ, addig nem is tűnik fel ez a dolog különösebben. Anyu küld valamit a hétvégén, aztán elfelejtjük, és már csak két hét múlva, penészesen kerül elő a hűtőből - egyenest a kukába. Veszünk akciós felvágottat dögivel - aztán hopsz, már le is járt, már zöld, úgyis levinni készültem a szemetet...
És persze, fáj a szívünk utána így is - de reálisan fel sem tűnik, hogy forintosítva mennyi pénz is landol a szemétben nap mint nap.
Én az utóbbi időben azt veszem meg, amit tudom, hogy az elkövetkező két napban meg is eszem. (Jó, és persze kicsit brutális tréning lehet erre, ha egy hűtő-leolvasztás után nem kapcsoljuk vissza a frigót mondjuk egy hétig...) Mindemellett ügyelek rá, hogy nagyrészt csak boltban vásároljak, csak végszükség esetén (szédülős éhség munkába menet) egyek gyors-kaját, éttermi ételt. És hiszem, hogy előrelátással ezek a "végszükségek" is kikerülhetők lennének.
A következő lépésben pedig: amit főztem, azt meg is eszem. Akkor is, ha jobban esne egy gyros. Vagy akkor is, ha már harmadik étkezésre van ugyanez. Alapvetően sosem készítek rossz, nem jó ízű, általam nem szeretett ételeket. Akkormeg miért is ne ehetném meg őket harmadjára is? Fakszniból. De ez sokkal drágább hóbort, mint ha havonta veszek egy pár új cipőt...

Abszolút a minőségi táplálkozás híve vagyok (maradtam). De hiszem, hogy az a leginkább minőségi étel, amit otthon, saját magunk készítünk el. Olyan alapanyagokból, olyan ízesítéssel, olyan mennyiségben, ahogyan mi szeretnénk. Mentesen a felesleges tartósítóktól, állagjavítóktól, stb. Persze, az alapanyagokban is már vannak ilyenek (egy jó piaci vásárlás amúgy ezt is nagy részben megoldja...); de minél több kézen megy át az, amit végül megeszünk, annál több adalékanyag kerül bele. Szerintem.
És persze: a hangulat-kedvéért-étterembe-menés, az más. Nem az a lényeg, hogy csak otthon, csak friss bio-kaját együnk. Hanem az, hogy ne kényszerből szórjuk a pénzt nem minőségi táplálékra - miközben otthon kidobáljuk, amit megvettünk, mert "jó lesz valamire". Továbbra is szeretem a McCafé-s kávét. Csak ritkábban engedem meg magamnak. És így sokkal inkább válik ünneppé, örömtelibbé ha megteszem :).

Egyszóval: az október hónap jó részét a gyakorlati szempontból TUDATOS táplálkozásnak szentelem. Azt eszem, amit megkívánok - de otthon készítem el, és több adag is marad belőle, még aznap későbbre, vagy másnapra; nem tervezek messze előre, azt veszem meg, amit még aznap fel fogok dolgozni; és elfogyasztom a maradékokat, nem várom meg, míg megromlanak.

Az anyagiakon már most látszik a változás. És a lelkem is könnyebb.
Még akkoris, ha ezzel egyedül én nem mentek meg egy éhező gyereket sem...