Nekem gőzöm nem volt róla, hogy milyen típus vagyok, de gyanítottam, nem vizuális - talán, mert nem fájt annyira az elképzelés.
Ma már büszkén állíthatom: tudom, tényleg vizuális típus vagyok. Pedig nem csináltam meg egyetlen tesztet sem.
Csak le kell hunynom a szemem, ha megkérdezik, hogy egy angol szót hogy betűznek. Nem tudok hangoskönyvet hallgatni, mert menthetetlenül elvonják a figyelmemet más - vizuális - ingerek, és 2 perc múlva lövésem sincs, hogy hol tart a sztori. Rajongásig imádom a jó színeket, pláne együtt, a finom textúrákat. Az emlékeim is vizuálisak. Emlékezni szoktam, hogy egy-egy adott időpontban, eseménykor mi volt rajtam. Akár évekkel korábbi események esetén is. Sok dolgot le kell írnom ahhoz, hogy rendszerbe álljon a fejemben. Mióta fotózom, még inkább képekben gondolkodom; nekem a képek jelentik az élményt, a megélést. És úgy gondolom, hogy képeken keresztül lehet az élményeket megosztani is. Pedig azokkal, akik nem vizuálisak, korántsem. Nekik ez nem jelent olyan sokat. (Én pedig ezt nehezen értem meg - hiszen én vizuális vagyok...)
És végül: sokkal több apró részletre felfigyelek, mint az emberek általában. Ösztönösen elolvasom a rendszámokat; kiszúrom a karikagyűrűt, az új frizurát, más szemüveg-keretet; jó vagyok a "Mi hiányzik a képről?" típusú feladatokban (mondjuk: falmászó edzésen Melyik gyereknek kellene ott lennie, ahol a hűlt helye van?); meg tud állítani egy szépen komponált reggel még akkor is, ha nincs nálam fényképező - én valahogy a látásomon keresztül élek, veszek részt a világ történéseiben.
Konklúzió nincs.
Szeretem ezt a szépséges világot, ami körülvesz! Próbáljatok meg néha így ránézni Ti is! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése