Mindent egyszerre

Friss zöldség szezon van. Imádom. Lassan megtanulom, hogy nem februárban kell eperre vágyni, és nem szeptemberben spenótra, hanem élni kell a természet adta itt-és-mostokkal.
Emlékszem még tavaly, amikor még a csepeli piactól nem messze laktunk, volt nyári nap, hogy 3000 Ft-ból kb. 86 féle dolgot vettem, és ezekből 6 féle ételt készítettem, amik köszönő viszonyban sem voltak egymással - nemhogy együtt  lehetett volna enni őket...! Tobzódtam a friss ízekben, azt sem tudtam, mit szagoljak, mit ízleljek.
Namost, idén ez hamarabb bekövetkezett. Ma roskadozva szálltam fel a buszra, majd a lakótelepi zöldségesnél még feldúsítottam a készletet. Van vagy 3 kiló borsóm, 2 csomag ujjhagymám, egy kis cseresznyém, némi spenótom még tegnapról, leveszöldségem - csakis új, és egy ubim.
Ebből tzatziki, borsóleves, nagyon-zöld-étel és zöldborsós spagetti lesz.
Meg fogpiszkáló, ha el nem rontom...
És nem igazán zavar, hogy ezeket nem lehet együtt enni.
Majd eszem őket egymás után. Vagy felváltva. :D

Nagyot álmodni

Sokszor vagyok úgy, hogy egyszerre ezerféle dolgot szeretnék csinálni. Világmegváltó hangulatban csak csapongok, vergődöm faltól falig, amíg teljesen össze nem törik a lelkesedés bennem: mindenbe belekapnék, de a kitartás már hiányzik; a tengernyi ötlet közül bosszant, hogy csak egyet-kettőt valósíthatok meg belátható időn belül.
Tegnap is így éreztem magam, de épphogy elkezdődött a ketrecbe zárt tigrisként végzett rácstól-rácsig kör, kipattant a fejemből AZ ÖTLET.

Táskát fogok varrni, mégpedig kézzel, itthon talált anyagokból.
Jó mintájú maradék függönyanyag van. Tű, cérna van. Bélésnek majd kerítek valamit.
Kicsit méricskéltem, hogy a dolog ergonómikus legyen; vagy legalábbis beleférjen egy A/4-es; aztán már csak vágtam, és varrtam, újragondoltam és újra vágtam; visszabontottam - bár sokat nem kellett, szúrtam, mértem, elképzeltem, megvalósítottam.
Mára elkészült a táska. Még bélése is lett - egy turis, szétvágott pólóból, ami színben harmonizál az alap-anyaghoz. Anyagköltsége max. 500 Ft mindenestül; kb. 6-7 órát töltöttem el vele - Terence Hill és Bud Spencer társaságában amúgy...
Nekem megérte.
És nem csak azért, mert lett egy nagyon frankó táskám, ami sokkal jobban tetszik, mint ami bárhol kapható - és még meg is spóroltam vele 4-5 ezer forintot.

Hanem azért, mert végre - hosszú idő után először - bebizonyítottam magamnak, hogy nincs előttem lehetetlen; szabad - mit szabad, kell is - nagyot álmodni, mert ha végigviszem, remek eredménnyel szolgál. :) Az egész csak elszántság és kitartás kérdése.
Nameg fantáziáé. :)

A Zöld Étel

Ezt a receptet csak vegáknak vagy nagyon elvetemült zöldség-pártiaknak ajánlom. Nekem bejött, de minden tekintetben nagyon ZÖLD.

Kell hozzá:

• zsenge borsó
• leveles spenót
• ujjhagyma
• petrezselyemzöld.

Ezeket mind megpucolom, felaprítom, és kis olajon elkezdem párolni, majd nyakon öntöm némi szójaszósszal és barnacukorral. Ezután hagyom még puhulni a dolgokat pár percig.

Ennyi. Jóízűen megeszem. Filléres kaja, kevés kalóriával.
Jó étvágyat, elvetemült társaim!

Az elmúlt 3 évben...

...beteljesítettem az egyik legfontosabb gyermekkori álmomat.
...újból olyan színű lett a hajam, amilyen magától.
...jártam angol nyelvterületen.
...rájöttem, hogy nekem is elég 1 túrára 1 törölköző. (Na jó, kettő.)
...jóval türelmesebb és toleránsabb lettem, mint korábban.
...lett egy korrekt fényképezőm.
...megtanultam délig aludni.
...blogírásra adtam a fejem.
...új világot fedeztem fel.
...régi-új legjobb barátokat szereztem-kaptam.
...nyaraltam tengerparton.
...ittam eperbort.
...megtanultam medvéül.
...remek túrafelszerelésre tettem szert - többek között és legfőképp egy élhető méretű sátorra.
...rengetegféle autót vezettem.
...megismertem a Bodrogot és a Tisza-tavat.
...aludtam hálózsákban összebújva stégen.
...volt az "enyém" egy komplett wellness.
...megismertem Ida mamát.
...lett saját karácsonyunk.
...most egy ideig megfelelő otthonra találtam.

Köszönöm ezt a rengeteg élményt, Zoli. Nélküled ez a 3 év egyáltalán nem lett volna ugyanilyen! :)

Desigual újratöltve

Ennyi.

:)

A dolgoknak akkor érezzük meg az igazi értelmét, amikor nincsenek közvetlenül a kezeink között. Amink van, azt gyakran észre sem vesszük addig, amíg el nem veszítjük figyelmetlenül vagy nagyképűen. Ilyen az egészség is. Gyakran addig-addig feszegetem a határait, amíg meg nem betegszem. Akkor meg már bármit megtennék, ha csinálhatnám visszamenőleg máshogy.
Sok gondunk, nézeteltérésünk, mélypontunk volt Zolival az elmúlt majd 3 évben. Nem egyszer lett volna mindkettőnknek oka is, ingerenciája is rávágni a másikra az ajtót, és vissza sem fordulni, meg sem állni egy új, egy önálló életig. Ami egyszerűbb. Vagy legalábbis bizonyára másképp bonyolult. Mégcsak nem is tudtuk mindig megbeszélni vagy feloldani ezeket a helyzeteket. Sokszor maradt bennünk feszültség, tüske, sértettség.
Most itt ülök, majd' három év után, és hazavárom a Párom. Olyasmit érzek, ami talán megbújik a hétköznapok teendői, ingerei között, amikor Ő itt van mellettem. Amikor morgolódik, hogy készülődni kellene reggel vagy sietnem kell haza este. Fel sem tűnik - csak akkor, amikor a helyén üresség tátong a napjaimban; amikor a bőrömön érintetlenül ég egy ölelés helye, amikor hiányzik egy mosoly, egy szó, egy móka, egy csók. Amikor mellettem van, gyakran egy másik univerzumba kívánnám nyaralni, amíg én végre karban tudom tartani a rendet a lakásban...Aztán elutazik, csak néhány napra, nekem pedig könnyek szöknek a szemembe egy közös zenénk hallatán, és számolom az órákat, hogy mikor látom viszont.
Úgy gondolom, ennek személyiség- és szemlélet-formáló hatása van. Máshogy készülök a Jövőre, mint korábban. Elfogadóbban. Toleránsabban. Nyitottabban, érzékenyebben és alkalmazkodóbban. Jobban belesimulva az Ő életébe, idomulva az akaratához, vágyaihoz.
Kívánom mindenkinek, hogy megtapasztalhassa azt a csodát, amit ma én érzek. Boldog éjszakát mindenkinek! :)

Mörfi és virágok

Deák tér, aluljáró. Mirával felbukkanunk a mozgólépcsőn, még a föld alatt a néni virágot árul. Tudom, hogy Mira szereti a virágot. Már amikor az édesanyja nagylelkűbb volt a kelleténél, eldöntöttem, hogy ha virág kerül az utunkba, kapni fog. Megkérdem, kér-e. Kér. A néni felajánlja: válasszon. Megkérdem: mennyi. A néni nem válaszol. Újból kérdezek. A néni némiképp sértődött, nagy részben pedig szemrehányó hangnemben közli: előbb talán várjam meg, hogy a gyerek választ. Választ. Megmondja. 450. A kertben szedte, pici csokorka. Nem sajnáltam volna rá, ha nem hány a szememre. A gyereknek már a kezében a virág. Szó nélkül fizetek. Mira örül. Jól is van ez így, meg nem is.

És ha nem vigyáztam volna a hét minden délelőttjén 2 kisfiúra,
és ha nem épp ma lett volna céges megbeszélés negyed 8-ig,
és ha nem szívatna a hormonháztartásom,
és ha nem kellett volna az elmúlt 2 napban egész napi készültségben lennem,
és ha Zoli itthon lenne, hogy néha átsegítsen a gondokon,
és ha az elmúlt 3-4 napban megölelt volna valaki,
meg persze ha nem lenne dög meleg,
és a kölykök örülnének a kitett lelkemnek mielőtt átgázolnak rajta,
esetleg meleg kaja várna itthon, vagy legalább lenne kihez szólni,

akkor valószínűleg nem kaptam volna fel ezen a pitiáner öregasszonyon még ennyire sem a vizet. De így felkaptam. Persze csak magamban.
De úgy nagyon.

Desigual

(Egyelőre ez a legjobb képem a szerzeményről; majd igyekszem jobb fényviszonyok között is lefotózni)

Anyuék hazajöttek spanyolhonból, és mit hoztak nekem, NA MIT? :)

Már amikor a zacsit megláttam, azt hittem, táncra perdülök örömömben...És ami benne várt, az minden képzeletet felölmúlóan idomult az ízlésemhez! Telitalálat. És láv-láv-láv.
Igen, egy desigual-felsőt! Gyönyörűt, piros-zöldet, vidámat, Vikiset...!

Mindenkinek ilyen meglepetéseket kívánok az életben! :)

Tanulság gyanánt

Az élet furcsa dolgokat dob.
Rendszerint egymás után, rendre addig, amíg meg nem ugrod őket.
Asszem, eddig csak ezt a variációt nem próbáltam az évek során, úgyhogy jó eséllyel nyertem.

:)