Érezhetném úgy, hogy a mai nap én vagyok a tutikirály-megagiga-alfanőstény (vagy hogy is volt, Luca? :P), mert frissen sült bagettet tettem reggel a párom tányérjára; mert kimostam, kivasaltam az összes függönyt, amik most betöltik selymes illatukkal a lakást; kitakarítottam és rendet tettem újfent tokától bokáig; elmosogattam; kimostam a retkes talpú papucsokat - hogy a tisztaság tovább tartson; ezen kívül még 2 adag ruhát juttattam a szennyesből a szárítóra; mindeközben lélektani töprengésekbe bonyolódtam arról, hogy hogyan segíthetem a megfelelő irányba egynémely (fele)barátom lelki fejlődését;
majd nemsokára lemegyek az edzőterembe, ahol kihozom a maximumot a testemből, aztán pedig édesanyámnak segítek a bevásárlással, hogy ne kelljen kimozdulnia a fájós ízületeivel a hóesésbe.
Mindez persze gyönyörűen hangzana. De nem ettől érzem magam szuperhősnek.
Hanem attól, hogy ATOMJÓL ÉRZEM MAGAM. Csak úgy. Lajstrom nélkül! Kiugrom a bőrömből! Jeee! :)
kihagytad a kertészt :P :D
VálaszTörlés