Elengedős

Azt már megtanultam - egyetemen innen és túl -, hogy néhány helyzetben azzal segítek a legtöbbet, ha nem segítek. Azzal is sokszor szembesültem már, hogy a dolgok mély, rejtett dinamikája mennyire eltér a felszíntől; és mennyire kusza, illogikus és igazságtalan tud lenni.
Mindemellett tagadhatatlanul és megmásíthatatlanul létezik. Lázadni ellene: időpocsékolás.

Első nekifutásra kicsit bosszant, kicsit fáj, amikor a felszínen tündöklőnek tűnő, ragyogóan működő emberi kapcsolatban kell kisebb fokozatra kapcsolnom; lazábbra, felszínesebbre vennem a figurát ezek miatt a rejtett és szinte befolyásolhatatlan mechanizmusok miatt. Fáj, hogy a mélyben más van, mint ami egyszerű és örömteli. És nehéz, amikor valaki másban kell felismerjem ezt az érzést.

Ugyanakkor nagyon mély jóleső érzéssel tölt el, hogy mindezt képes vagyok megélni, a helyén kezelni, rossz szájíz, vagy ítélkezés nélkül. Képes vagytok helyes döntést hozni, és nem kapaszkodni valakibe - akit esetleg ezzel a tudatosság híján, de rossz irányba térítenék ki a saját útjából. Képes vagyok szeretni, tisztelni, elfogadni és érdeklődni egy ilyen döntés után is.

"Kit, mit elengedni nem tudsz, azt csupán használod."

Akkorhát, folyjon át rajtam egy újabb tapasztalás, egy újabb élmény, egy újabb helyzet, ami hiszem, hogy egy jó irányba vezet! :)