Az utóbbi napokban többedszerre futok bele a témába: sokan a mai napig úgy gondolják, hogy a Férfi az igazi értékeit a pénztárcájában hordja...
Elszomorítóbb, hogy az így gondolkodók között jóval több férfit ismerek, mint nőt...Így aztán egy csomó értékes pasi él masszív önbizalom-hiánnyal, komoly önostorozásban, úgy érezve, hogy az esélyei a nullával egyenlőek a boldogságra. Mert nincs pénze.
Zsoltival a Szigetközben ismerkedtünk meg. Túravezetők voltunk, miénk volt a tér, a nyár, és semmiben nem szenvedtünk hiányt. Boldog, gondtalan hetek teltek.
Amikor először randiztunk Fehérváron, én Budapestről érkeztem, vonattal, munkából. Zsolti elém jött az állomásra, a peronon várt, majd a parkolóba vezetett, kinyitotta nekem a kocsiajtót. Mikor beült mellém nevetve néztem rá: Hiszen azt mondtad, egy éve nem működik a kocsid! Időbe telt, míg elmondta, hogy az autó a testvéréé, tőle kapta kölcsön, "nehogy ezen múljon, hogy meghódít-e egy ilyen nőt".
Nos, azóta már tudjuk, hogy az "ilyen nő" néha még stoppozik is - ha nincs keret a vonatjegyre.
Néhány nappal később már sétáltunk hazafelé.
És szerencsések voltunk, hogy rögtön az elején tudtunk erről beszélni.
Tapasztalatom szerint rengeteg nő gondolkozik így. A szegénységből pedig van kiút. Lépésről lépésre.
És ez az út legkönnyebben az érzelmi biztonsággal, egy Társsal kezdődik. Aki (újra) hisz bennünk, ahogy idővel magunkban is fogunk. ;)