LeKÖTöm magam

Teljesítmény-kényszeres maximalistaként nem nagyon tudom elképzelni, hogy lenne ennek az életnek olyan pillanata, amikor nekem ne' lenne valami fontos kötelezettségem. Így pihenni is csak mély, diffúz restancia-tudattal tudok.
Azaz: tudtam eddig.

Aztán az őszi szünetben besokaltam, és vettem egy gombolyag fonalat.
Az első gombolyagot második követte; az első kötőtűt vastagabb, kézreállóbb; az elkészült sálat kesztyű. sapka.
Azóta - kisebb nagyobb megszakításokkal, ha nincs éppen TÉNYLEG fontos dolgom - a kanapén találtok. És pihenek. És JÓ NEKEM! :)