Apák napjára

Látod, mindig csalódom, amikor elfelejtesz egy ünnepnapot - vagy nem felejted el, csak nincs kedved faksznit csinálni belőle - most meg én késem le az Apák Napját.
Pedig nekem fontos. Ahogy az idei Anyák Napja is az volt.

Apának lenni - már most, látom - baromi nehéz. Én megéreztem - velem megéreztette a természet - pár hónapja, hogy valami készül. Hogy anyuka leszek. Hogy anyuka vagyok.
Te csak két kék csíkot láttál, meg a váltakozó érzelmi szivárványt az arcomon, és ebből kellett (volna) megérezned, hogy apuka leszel. Hogy tulajdonképpen már apuka vagy.

Azóta persze velem figyelmes mindenki. Ha lemegyek a boltba, tőlem kérdezik meg, hogy mikorra várjuk; hogy tudjuk-e már, kisfiú, vagy kislány. Tőled maximum a barátok kérdezik meg, hogy hogy vagyok. Nem a Kisfiad. Én hogy vagyok. Tehát nem is apuka vagy, inkább egy anyuka férje? Akkor most hogy is van ez?

Aztán persze ott vannak a haverok is. Akik végre őszintén éreznek együtt Veled, és egy sör mellett végre valóban megkérdezik, hogy hogy bírod az érzelmi ingadozásaimat, az indulati kitöréseimet; azt, hogy kevesebbet bírok, hogy többet eszem, hogy nyűgös vagyok sokszor. Te pedig végre tényleg röhöghetsz rajtam, meg magadon: hogy tényleg ezek vannak velünk. De persze ez a mi meccsünk. Erről a Kisfiad nem tehet, ehhez neki vajmi kevés köze van. Most sem Apuka vagy, inkább mártír, vagy Hős, aki ezt a vihart is kibírja, ezen is bölcs türelemmel keresztülkormányozza a családi hajót.

És hazajössz, és itt találsz az arcomon valami földöntúli varázslattal; a kezem a hasamon: Gyere gyorsan, éppen mocorog! Te jössz; ezredszer is jössz; és ami nekem egy 9-es erősségű földrengés, abból te - kívülről, a kezeddel - csak lepkeszárny-verdesést érzel. Én meg kérdem, szinte követelem: érezted? Ugye milyen aranyos? Ugye milyen erős?

És bólogatsz: vegyünk még egy kismama-nadrágot. Mosható pelenkát. Függőágyat, hogy kényelmesen tudjak pihenni a nyáron. Hordozókendőt. Járjunk tanfolyamra. Olvassuk el a könyveket. Hiszen ez mind-mind annyira fontos...De kinek is?

Szerintem szeretnéd már végre megsimogatni. Elgitározni neki azt a 3 számot, amit még dúdolni se mersz, mikor tanulod (mert szentimentális, és ezáltal tutira férfiatlan), én meg hallom a lakás másik végéből, hogy már Neki gyakorlod. Szeretnél elaludni Vele a mellkasodon egy pokrócon a szigetközi napsütésben. Szeretnéd megmutatni Neki a világot; megtanítani evezni, gyalulni, gitározni, internetezni, tésztalevest főzni. Szeretnéd megmutatni a világnak, milyen tökéletes. Hiszen a Te Fiad.

Te pedig már most az apukája vagy, bármennyire megfoghatatlan még az egész.

Boldog Apák Napját, Kedves!