Pogány hagyomány szerint a tavaszi időszak termékenység-rituáléjának az ideje, amikor a férfiak "meglocsolják" a nőket avégett, hogy még egy évig termékenyek legyenek.
A pogány rítus - érthető okokból - a katolicizmus térhódításával szimbolikus locsolássá szelídült, melyet a legények friss kútvízzel hajtottak végre - elősegítve azt a bizonyos természetes szelekciót, nevezetesen, hogy csakis annak a nőnek a génjei öröklódhessenek tovább, aki megfelelően ellenálló a külső hatásokkal szemben. A kevésbé strapabíró lányok ugyanis kapásból tüdőgyulladást kaptak, és - a penicilint még nem ismervén - ez egyet jelentett a törzsfejlődésben betöltött szerepük bevégzésével is.
Napjainkra csak a locsolók elvetemültebbje öntöz valódi vízzel, azzal is bőkezűen bánva. Sokan civilizáltabb megoldásnak tartják a kölnit - ettől csak büdösek leszünk, és semmiképp sem kapunk tüdőgyulladást.
Részemről a Kedves által választott módszert azonban maximálisan preferálom. Nevezetesen egy vízpára-permetezőre hasonlító szórófejjel ellátott kis flakonnal járja a releváns hölgy-ismerősöket, amelyből tiszta vizet permetez rájuk.
Az eredmény szagtalan, átázás-átfázás nélküli, tiszta, kultúrált meglocsoltság-élmény.
Ezért a figyelmes megoldásért ő biztosan kapni fog tőlem piros tojást.
Még akkor is, ha az én hajdúsító-koncentrátumomat kellett ideiglenesen eltávolítanom abból a kis flakonból, amelyikkel ő most épp a hölgyeket járja...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése