Két nő

Legyen adott két nő.
Egy városban nőttek fel, és élték le életük eddigi nagyobbik felét.
Egy férfiba voltak szerelmesek egy időben.
Még találkoztak is egyszer, bár ez nem volt túlságosan meghatározó vagy gyümölcsöző - igaz, hogy egymás szemét sem kaparták ki, ami abban a helyzetben meglepő fordulatnak számított.
Mindketten műveltek, olvasottak, társadalmilag és pszichológiailag érzékenyek; blogot írnak; szeretik a természetet és a gyerekeket; gyűlölik, ha átverik vagy megalázzák őket.

Mindemellett persze rengeteg tulajdonságban különböznek. Az egyikük tökéletesen meg van győződve minden helyzetben a maga igazáról, míg a másik inkább magában keresi a hibát hosszasan, mielőtt elismerné, hogy ő épp vétlen; az egyik képes megbocsájtani az árulást, míg a másik belül nem felejt; az egyiket valamilyen módon érdekli, sodorja, vonzza a másik sorsa, míg a másik jó eséllyel a feledés jótékony homályába taszította már rég a másikat; az egyikben kérdések szakadtak bent, a másik jó érzésből hallgatta, és hallgatja el ma is az információt, ami a másik életét megmérgezné. Az egyik néha úgy érzi, mondania kellene valamit, míg a másik már rácsukta a szekrényajtót erre a múmiára. Az egyik tud a másikról, és bár sokszor szidja, fricskázza, tulajdonképpen valahol felnéz rá; míg a másik valószínűleg csak lefelé gondol őrá. The winner takes it all.

Élnek boldogan mindketten, mint a mesében, egészségesen távol egymástól. Máshogy gondolkodnak, másokat főznek, máshogy alszanak és máshogy ébrednek reggelente. Másban lelik örömüket, és más okoz fejtörést számukra. Mások foglalkoztatják és mások untatják őket.

Mindemellett 2010. május 24-én, 13:18 perckor a tér-idő kontinuum valamféle furcsa összegörbülése folytán egyazon időben voltak egyazon helyen.

Az egyik deklarálta a másik jelenlétét, ahogy tovasuhant ismét a testtelen és közös pontok nélküli messzeségbe; a másik pedig ebből mit sem vett észre, felhőtlenül tovább fecsegett a párjával. Azzal a bizonyossal.
Ezután pár perccel az egyik bosszúsan konstatálta, hogy a ülése mögött kilyukadt (?!?!) a light cola-s flakon, amiből sugárban spriccel a lé. Vicces jel, gondolta; lehet, hogy az elméjében, a lelkében tobzódó emésztő düh és undor éles hegye ütött lyukat ott és akkor azon a flakonon. Más magyarázatot nagyon nem talált a jelenségre. A problémát orvosolták, a cola ki lett öntve, a flakon pedig szelektíve hulladékgyűjtve.

Egyben azonban a két nő megegyezik.
Egyikük sem hisz a véletlenekben.