A bőr meleg és libabőrös. A fej meghatározhatatlan, tompa fájdalommal sajog körbe-körben. A finommotorika haldoklik - a billentyűzeten is csak a hosszú hónapok megszokása vezeti. A végtagok nehezek, fájnak. A közlekedés csak a megszokott tempó felével-harmadával működik egyik helyiségtől a másikig. A szem még képes egy-egy pontra fókuszálni, de már el-el kalandozik. A fej nehezen fordul jobbra vagy balra. A test a fázás fizikai tüneteit produkálja. Az agy egyre lassabban jár.
Nem akarom sajnáltatni magam - távol álljon tőlem. De telefonon senkit nem érek el, aki kompetens, és kicsit félek így, itthon, egyedül. "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek."
Bevettem egy Algopirint. Nagyon remélem, hogy hatni fog. Talán ágyba kéne bújni megint - de lelkierő kell ahhoz is, hogy elbotorkáljak odáig. Összegyűjtöm. "Tegyél le, tudok én járni!"
:)
VálaszTörlés:(
Mit segítsek? Küldök egy kis távpuszit!
Pusssssz!
Papa
Mama