"Nem tudjátok, mit hagytok ki!"

Több helyről kapok az utóbbi időben a hozzáállásomat, kompetenciámat, rátermettségemet, lelkesedésemet, odafordulásomat, kedvességemet, nyitottságomat és fejlődőképességemet sutba dobó, elutasító válaszokat, megnyilvánulásokat, meg-nem-kereséseket.
Befordulhatnék; anyázhatnék; levonhatnék messzemenő következtetéseket róluk, vagy magamról; csalódhatnék; elkeseredhetnék és nyalogathatnám a sebeimet.
Nem teszem. Egyiket-másikat azért egy kicsit igen, de alapvetően nem ez a hozzáállás jellemez - legalábbis tudatosan semmiképp.
Abban hiszek, amivel ma Zoli is bátorított (nem, nem vígasztalt, az nem jó szó erre), a legutóbbi "pofon" után: Az Élet valamit még tartogat számomra, ami sokkal jobb, sokkal inkább nekem való, mint az eddig felmerült alternatívák bármelyike. És akár várom, akár nem; akár hiszek benne, akár kételkedem; el fog jönni. Rajtam már csak az múlik, hogy felismerem-e majd a lehetőséget, és élek-e vele.
Addig pedig üzenem mindenkinek, aki csak visszautasított, vagy visszautasítani szándékozik:
Nem tudjátok, mit hagytok ki! :)

(Ps.: Az a baj, hogy a legutóbbiak tudták. Papíron igen. De állítom, valójában fogalmuk sem volt Ezért aztán kár bárkit is hibáztatni.)