Hiszek ebben - és megvan bennem a vágy, az igény, hogy a világ így, ilyen szabályszerűségek mentén működjön körülöttem. Mert így volna szép, bölcs és helyes.
Ha kérdezik, vagy ha szóbakerül; ha esetleg a kontextusban nehezen érthető tetteimet szeretném indokolni, fenti hozzáállásomat, ars poeticámat szívesen osztom meg másokkal. Akik persze vagy értik; vagy nem értik de elfogadják; vagy maximum vitába szállnak vele. Én mindenesetre vehemensen képviselem az álláspontomat, bármi is történik.
Azután persze sorra kerül a tükörbe nézés, és a magamnak való számadás is a tetteimmel.Vajon én úgy élek-e, ahogy hirdetem, hogy kellene; ahogy elvárom, hogy más tegye velem szemben?
Mondhatnám, hogy igen, de nem volna igaz.
Persze a nem se lenne teljes egészében helytálló.
Igenis bosszúálló kis méregzsák vagyok, ha valaki így-vagy-úgy megbánt, ha valahonnan egy-egy fájdalmasabb sérelem ér. Ha tettekkel ritkán büntetek, szavakkal annál gyakrabban vagyok kíméletlen, kritikus és tiszteletlen - olyanokkal szemben is, akiket tényleg szeretek és elfogadok olyannak, amilyenek. Elég csak egy picurkát feldühíteni, ha bal lábbal keltem fel, már ömlik is belőlem a rosszindulat.
Persze, amit elkövetek, nem veszélyes. Nem szidom a szeretteim anyját a hátuk mögött; és senkiről soha nem állítok semmi olyasmit, ami ne lenne igaz. Mindemellett nem jó tulajdonság, nem szimpatikus vonás ez. Számomra sem.
Nem szeretek bort inni, és vizet prédikálni, ígyhát álljon ez az írás emlékül önnön hibám felismerésének, Ti pedig legyetek tanúim, mikor megfogadom: a jövőben megpróbálok ezen a szokáson változtatni.
És ha nem is leszek soha tökéletes - nem is szeretnék -, úgy érzem, egy lépéssel mégis közelebb jutok a felszabadult teljességhez általa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése