Tavasz és más drogok

Persze-persze, hidegben az embernek megmoccani sincs kedve, ereje. Bezzeg ha megjön a jóidő (és vészesen közeleg a fürdőruha-szezon), majd eljárok futni, tornázom, rendet teszek itt is, ott is; olcsóbb lesz a zöldség is, tuti főzök is majd...
Na kábé így gondolkodom én erről. Természetesen idézőjelben, iróniával. Nem nagyon hiszem, hogy ez időjárásnak feltétlenül meg kellene határoznia, hogy hogy érzem magamat, nem gondolom, hogy mentségül szolgálhatna önnön lustaságomra...
Nem gondolNÁM. Nem gondolTAM.
Aztán tegnapelőtt azon kaptam magamat, hogy a november óta tornyosuló bedobozolt kupacoknak kezdek az aljára érni; hogy a loggián én már átlátom a káoszt, és ha Zoli leviszi a papír-szelektívet, akkor már nem is fog hasonlítani az ősrobbanásra, ma meg mindent kipakoltam, összehajtogattam, elmosogattam és kitakarítottam.
Különösebb erőfeszítés vagy undor nélkül. Pusztán lendületből.
Mi ez, ha nem boszorkányság?
Jah kérem: TAVASZ. :)

Egy nap, két "kincs"

Sekélyesebbik énem tegnap délután egy jól megválasztott háromnegyed órában vadászatra indult a Nyugati pályaudvar 1-1 megállós vonzáskörzetében - és teljes véletlenségből 2 eddig ismeretlen "kincseskamrát" is talált.
Az egyik hely az Oktogonnál, az Aradi utca elején található. Becsületes neve Balkáni Szezon; jellege luxusturkáló.
Van itt minden, ami szemnek-szájnak ingere, desigual - csak hogy a kedvencet említsem - nem 1, de sztem 10 darab fölött; olyan márkák, amiket csak külföldön látni, általában napszemüveges, egyenesfarmeros, csavartmintás-kötöttpulcsis éteri hölgyeken. Mindennek megfelelően a hely nem olcsó. Kicsit sem. Dacára, hogy turi (bár új cuccok is vannak, ezekre rá van írva, hogy "Új'), a legolcsóbb általam látott darab 2500 Ft-ba került; de a desigualok 7000-15000 között voltak.
Nem vettem semmit. De alkalomadtán lehet, hogy fogok. Itt ugyanis elérhető, máshol meg nem. A minőség meg ugyebár garantált.
És az extravagáns eladó-csajszi is nagyon kedves volt. :)

A másik talált hely már kevésbé "exkluzív" - amit szerencsére az árai is tükröznek. A Jászai térnél kell leszállni a villamosról, a Party 22 nevű üzlet onnan már látszik.
Ebben a boltban jó márkák hibás termékeit árusítják töredék áron. Egy alapozó-folt, némi bolyhosodás, kis szakadás a címkénél - és máris 1500-2000 Ft-os cikk válik egy-egy igényesebb darabból. Itt elköltöttem 5500 Ft-ot: egy vékony pulcsival (még nem találtam hibáját), egy alapozóval összekent fehér felsővel és egy elegáns tunikával lettem gazdagabb.

Mindkét helyet jó szívvel ajánlom hasonlóan boltkóros nőtársaimnak, amennyiben a mottó: jót, olcsó(bba)n!

Kalandok monitoron innen és túl

2 hete nem írtam. Másfél hete World of Warcraft-ozom. Azt hiszem, az összefüggés jól látható, az eltűnt gépidő könnyen megkerül. Játszani jó, játszani feltölt. Pláne, ha Zolival játszunk - monitoron innen és túl.
Mondják, hogy addiktív. Hát jah, el is tudom képzelni. Elsőre engem is beszippantott.
Ugyanakkor meg: kérdés, hogy káros-e ez? Pénteken nem Wow-oztunk - elmentünk koktélozni a barátokkal. És mire észbe kaptam, túl voltam a 3. feszültséglevezető-poháron; végül az estém csúfos véget ért az ágyba ájulva.
Nem, nem az a konzekvencia, hogy csak ezt kell csinálni, mert az igazi döntések nehezek, kemények és visszavonhatatlanok, ígyhát el kell menekülni előlük.
Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy (szerintem) a heti felgyülemlett feszültségnek sokkal adekvátabb lecsapolása, ha napi 2 órán át küldetést teljesítek egy elképzelt világban (és közben nyakon vágok 3 pókot meg 4 trollt), mint ha mondjuk minden este kómába innám magamat - ahogy az emberek jó része tette a (múlt) század elején...
Szép környezetben izgalmas dolgot csinálni, fejlődni, tapasztalni, varázsütésre tanulni, világot látni mindenki szeret(ne). Nekem - úgy érzem - ezek nagy része már a való életben is megadatott, és meg fog adatni még sokszor.
Az, hogy a karakteremmel nap mint nap átélem mindezt, csak hab a tortán...:)

Aki tűzzel játszik...

...az könnyen megégetheti magát.

Az élet annyi területén vagyok már tisztában ezzel.
Miért épp a konyhában nem? :(

Ír ide, iroda

Egy ilyen mondjuk nagyon bejönne! :)

Elérkezett az életemben az a pont, ahol azt kell mondjam: eddig, és ne tovább.
Otthon dolgozni jó. Otthon dolgozni remek időspórolás, hiszen amíg telefonálgatok, addig kimos a gép, és két táblázat között prímán el tudok mosogatni...
DE! Mindezt így fél év után már RÜHELLEM a kanapéról bonyolítani, ahol minden egyes papírért fel kell állnom, lepakolva az ölemből a laptopot; és ahol nem ér otthagyni azt a részt, amelyik holnapig úgyis megvárna...
Irodát AKAROK!
Májustól kiköltöztetem a loggiára, de addigis: ma este átrendezem a nappalit egy kicsit, hogy a héten hazatérhessen az íróasztalom a kényszerű számüzetésből. És a gurulós széket is leporolom talán...
És így tényleg FRANKÓ LESZ otthonról dolgozni! :)

Nomostakkor

Minél ritkábban végzünk egy feladatot, annál jobban tartunk tőle.
Minél jobban tartunk tőle, annál komolyabb ellenérzéseink vannak az elvégzésével kapcsolatban.
Minél komolyabb ellenérzéseink vannak vele szemben, annál nehezebben fanyalodunk rá, hogy végül mégis elvégezzük.
Minél nehezebben fanyalodunk rá az elvégzésére, annál tovább nyomaszt minket.
Minél tovább nyomaszt egy feladat, annál jobban utáljuk.
Minél jobban utáljuk, annál ritkábban végezzük el.

És az ördögi kör bezárul.

Viszont.

Minél ritkábban végzünk egy feladatot, annál jobban tartunk tőle.
Minél jobban tartunk tőle, annál komolyabb ellenérzéseink vannak az elvégzésével kapcsolatban.
Minél komolyabb ellenérzéseink vannak vele szemben, annál nehezebben fanyalodunk rá, hogy végül mégis elvégezzük.
Mikor azonban ráfanyalodunk, akkor általában kiderül, hogy nem is olyan hosszas, gürcös és undorító, mint amilyennek gondoltuk. Ellenben cserébe orbitálisnagy sikerélményünk lesz tőle így is.

Ergo minél hamarabb nekifogunk egy ilyen feladatnak, annál hamarabb lesz tőle bazinagy sikerélményünk.
Minél hamarabb bazinagy sikerélményünk lesz tőle, annál hamarabb elkezdjük kevésbé utálni.
Minél kevésbé utáljuk, annál többször elvégezzük.
És minél többször elvégezzük, annál nagyobb gyakorlatra teszünk szert benne.
Minél nagyobb a gyakorlatunk, annál hatékonyabbak leszünk.
És minél hatékonyabbak vagyunk a feladatban, annál jobban megerősíti az önbizalmunkat.
És minél jobban erősíti az önbizalmunkat, annál jobban szeretjük.

Azaz tessék nekiugrani a nemszeretem-teendőknek. MOST.

Szilvás várunk

Akkor jött, amikor a legnagyobb szükség volt rá. 3 nap totál pihi-nyugi, amikor az a legnagyobb stressz-faktor, hogy mit válasszak ebédre, hány ponttal vezet Zoli a fallabdában és elfoglalták-e előlünk az aroma-kabint...
Imádom ezt a helyet, a szálláshely isteni, a hétfői pangás pedig exkluzív wellness-élményt nyújt. 3 napig ki sem dugtuk az orrunkat - csak ebédelni séltáltunk pár percet. Nem, még kirándulni SEM mentünk el. És jól is volt ez így.
Én totál feltöltődtem! Ide nekem az oroszlánt is - ismét! :)

 Szar hely...már kívülről is...:)

 Nem látok a naptól. Pfúj! :)

 No comment.

Kastélyszálló a mező túlfelén. Felújítás előtt laktam ott - de mióta voltunk ezen a helyen, nem vágynék oda, bármilyen is lett!

 Kilátás a szobánkból.

 Tömeg a wellnessben.

Ha érteném, miért jó, hogy meleg vízben párolódjak, most még bele is mertem volna menni a jakuzziba - a takarítás után 1 órával. :D

 Küzdeni kellett a helyekért...:)

 Tumultus a medencében.

 Jegesmedve.

 Szilvásváradi lábmutogató-godzilla.

És még itthon is ilyen látkép várt az ablakból. Nem panaszkodom :).

Nem kell a mACERa!

6 éves a laptopom. Bár tudom, Apu régi gépéhez képest még fiatalka, azért tartom, hogy náluk ez már matuzsálemi kor. Pláne most, hogy ilyen ütemben jönnek ki a fejlesztések, stb.
A lényeg, hogy betelt a t*ke velem. Szó szerint. Működik még - most is róla írok - de folyamatosan sír, hogy nincs elég tárhelye - holott az összes nem használt adatomat kiarchiváltam már külső tárhelyekre.
Nincs mese - ha PhotoShopolni szeretnék és Wow-ozni Zolival, akkor bizony váltanom kell - őt pedig még nyugodtan megtarthatom évekig "strapagép"-nek.
Így is döntöttem - 1-2 hónap alatt se radikálisan több pénzem nem lesz, se a laptop árak nem fognak zuhanórepülésbe kezdeni.
Zoli kinézett nekem egy frankó gépet - ami legalább ennyi ideig bírja majd. És elfut rajta a fotóbolt meg a Wow is. Acer, kívülről semmi extra - belül pedig tele van előnyös tulajdonságokkal. A márkaboltban épp akciós volt, így kb 10%-al olcsóbbért az enyém lehetett. Volna.
Mert a márkabolt bár nagyon bizalomgerjesztő kívülről, és a webshop alapján is überfrankó, konkrétan nem nyitott ki az alatt az 1 óra alatt, amit ott töltöttünk a Soroksári Auchan-ban - erre várva. A szomszéd üzletben dolgozó csávó azt mondta, csak ebédszünetre mentek...Hát, 1 óra alatt én nagyon sokat tudnék enni...
Lényeg a lényeg: 1 óra múltán leléptünk Szilvásvárad felé - épp indulóban voltunk az évi rendes relaxra. Zoli pedig kifejtette nekem, hogy ő inkább hozzáteszi azt az akciós 10%-ot az árhoz - és megrendeli a kedvenc számítástechnikai üzletéből a gépet: mert ott értenek hozzá, normálisak, gyorsan, pontosan dolgoznak - és nem ebédelnek órákig.
Szombat 13:15 körül járt az idő. Azt mondtam: oké, tegyünk egy próbát.
Felhívta a boltot. Bent voltak még. Megkeresték a gépet 3 adat alapján (kódra persze Zoli nem emlékezett). Ma vesszük át.
Most nem akarok nagy feneket keríteni a szolgáltatói hozzáállásról és a profizmusról alkotott véleményemnek.
Legyen elég annyi, hogy ilyen feltételek mellett nekem tényleg nem kell a mACERa!

Paradise lost

Nabasszus, olyan állapotban vagyok, hogy még ezt is megkönnyezem...
Vigyetek ki innen, minél messzebb mindentől, amire allergiás tünetekkel válaszol jobb híján a szervezetem...Jó?
Köszi!

Winter love

Ez alatt a cím alatt nyilván írhatnék a közelgő Szilvásváradi kiruccanásunkról is, és arról, hogy mennyire nagyon komoly igényem, hogy végre KETTESBEN, számítógépektől, munkától, mindentől távol lehessek pár napig a Szerelmemmel, és azt-akkor-úgy csináljuk, ahogy csak kedvünk tartja...

De ezúttal más lesz a téma.

Nevezetesen a karácsonyra (előtte pár héttel) kapott promod kabátom.
100% poliészter.
De megvettem, és nem csalódtam, mert

• kályha-meleg;
• jó fazonú;
• nem gyűrődik;
• nem kopik, bírja a strapát;
• és végül, mára virradóra felismertem azt a tulajdonságát, amit ténylegesen a kabátok királynőjévé teszi: 1 éjszaka alatt megszárad!

Nálam ő nyert! :)