Első tantárgyam a "Hírszerzési gyakorlat" volt, melynek keretében kétféle tevékenységet kellett magas szinten elsajátítanom: a.) minél több információ begyűjtése releváns témában; b.) minél kevesebb információ kijuttatása (elfecsegése, továbbadása, stb.) ugyanerről. A gyakorlat azért nehéz, mert ahhoz, hogy információhoz juss, természetesen neked magadnak is ki kell adnod valamennyit - így ha nem ismered fel a megfelelő partnereket, pozíciót vesztesz. De ez a része még viszonylag jól is ment...
Januárban aztán a "Fizikai állóképesség tréning" volt végig terítéken. Extrém körülmények között (értsd: hétköznap reggel, hétköznap délután, és extrém esetben este is) kellett ébren maradni, helyt állni és teljesíteni a megszokottan magas elvárások mellett.
Mindeközben zajlott a "Helyzet-analízis 1." című szimulációs gyakorlat is, melynek keretében egyelőre ideális körülmények között tesztelhettük az eddigre megszerzett tudásunkat, és a másik fél ellenreakcióira való felkészültségünket a terepen. (Az ideális körülményeket némi anyagi ellenszolgáltatás biztosította; mint később megtudtuk, ezt az eszközt ebben az egy esetben volt lehetőségünk bevetni...)
Februárban aztán a Mélyvíz következett.
Bár egy nagyon hasznos és informatív előadással és workshoppal nyitottunk, amelyen rengeteg új kommandós taktikát és praktikát sajátítottunk el, hamarosan sor került a "Fizikai állapot analízis"-re, mely - nevével ellentétben sokkal inkább jelentett lelki megterhelést, mint testit. Az analízis eredményeivel aztán első éles bevetésünkre indultunk, ahol a következő célkitűzéseket kellett maradéktalanul keresztülvinni:
- képalkotás a(z egész kiképzés alapját képező) célszemélyről
- későbbi, felesleges állapotfelmérések elkerülése a korábbi jó eredmények ismeretében
- aláírás begyűjtése a korábbi kiképzőtől, annak tudta nélkül arról, hogy másik, támogatóbb kiképzőt választottunk.
Bár volt egy pont, amikor erősen rezgett a léc, a feladatot végül - Társammal - hiánytalanul teljesítettük. Ekkor vált számunkra nyilvánvalóvá, hogy mennyit is tanultunk a kiképzés korábbi állomásain...
És a java csak most jött!
Néhány töltelék-tantárgy után ("Kommandós-identitás"; "Hogyan vegyüljünk öltözködésünkkel a civilek közé"; "Kommandós étrend", valamint a zseniális "Helyzet-analízis modern technikával") áprilisban aztán újabb valós küldetést bíztak ránk. Ebben persze óriási segítséget nyújtott már rendkívül emberséges és nagy tudású kiképző-tisztünk; mindemellett voltak olyan újszerű helyzetek, amelyekben még ő sem tudta előre a megoldást...
Jelenlegi feladatunk:
- egy szigorúan őrzött dokumentum megszerzése a korábbi kiképző-tiszttől (ez nehezíti a feladatot, hiszen ő már ismeri a harcmodorunkat), anélkül, hogy újra az irányítása alá vonjon bennünket
- a birtokunkban lévő - ügyünket támogató - dokumentumok és eredmények folyamatos őrzése és realitásoknak megfelelő frissítése annak kizárásával, hogy közéjük irreleváns, vagy célunkat indokolatlanul ellehetetlenítő adatok kerüljenek.
Egyelőre álljuk a sarat.
Asszem, ez az egész tökizgalmas stratégiai játék mind kimaradna az életünkből, ha kórházban akarnánk szülni...
:)
VálaszTörlésÉs mi, mint akik a kommandósokat nem úgy mint tábornokok és hadvezérek, hanem mint csak nézők, távcsőből figyeljük az egészet, mit látunk?
Azt látjuk, hogy egy sereg kicsi kommandós, akár mint egy hangyaboly, szépen egy falkában kúszik, szalad, cammog egy irányban. A domb mögött már a gulyáságyú kéménye is kirajzolódik, amit a célpont hadtáposai már kezdenek beizzítani. S nini mit látunk a távcső szélén: egy kis kommanót, aki nem ezt az irányt választotta. Érthető is, hiszen az a randa gulyáságyúban minden kaja egyformán fokhagymaszagú, még a tea is. Hát hajrá kis kommandós! Sokan drukkolnak Nektek, s csak azért aggódik mindenki, mert zömmel a gulyáságyús menüt ismerik, s nem tudják, hogy milyen dolog új utakon járni. S ezért rágják le a körmüket is. Hajrá victor-india-kilo-tango-oscar-romeo-india-alpha, és hajrá mike-alpha-tango-echo.