Felnőtt játszótér

Nem tudom, volt-e már valaha olyan érzésetek sportolás közben, hogy ciki, amit csináltok. Na nem maga a sport, hanem az, ahogyan fel vagytok öltözve hozzá; az, hogy ömlik rólatok a víz; vagy csak egyszerűen az, hogy éppen ott sportoltok, ahol mindenki más valami mást csinál.
Nekem futás közben nagyon gyakran volt ilyen érzésem; pláne télen, amikor a korai sötétedés miatt olyan helyeken tudtam csak futni, ahol van közvilágítás, ergo emberek is. Azaz: nem a sportolásra kijelölt speciális helyeken, hanem városszerte. Gyakran a belvárosban is - mivel a közelben lakunk.

Persze, megoldás ilyenkor, hogy az ember bemegy egy konditerembe, ahol a.) nincs olyan hideg, tehát nem kell Michelin-babának öltöznie a sporthoz, b.) mindenki sportolni jött. Node az a.) nincs ingyen ugyebár, b.) onnantól, hogy kint kisüt a nap, számomra esélytelen, hogy egy bezárt helyen végezzek testedzést ahelyett, hogy kint szívom a tüdőmbe a friss levegőt.

Fantasztikus megoldást találtam a fentiekre viszont a minap. Történt ugyanis, hogy kilátogattunk a Halesz parkba Zsoltival, ahol megrökönyödve tapasztaltuk, micsoda óriási pozitív változások következtek be az elmúlt időszakban.
A park eddig is a futók kedvelt helye volt, node: idén felszereltek egy "kinti edzőtermet"/ workout pályát / az általunk használt nevén "felnőtt játszóteret" is a sportpályák, játszótér és közlekedési park mellé. Ezzel pedig a terepet végérvényesen a sportolni vágyók paradicsomává tették. Ahová nem ciki lejönni futni. Vagy gyalogolni. Vagy workoutolni. Egyáltalán: ahol a mozgás otthon van. Ahol a sport nem kérdés, hanem alapvető.
Csúcsszuper érzés volt úgy végezni a gyakorlatokat, hogy körülöttem - ha nem is mindenki, de - rengetegen tették ugyanezt. Fantasztikus érzés volt úgy mozogni kismamaként, hogy a többiek - szerintem - inkább tisztelettel, mint idegenkedéssel nézték a ténykedésemet. Ha egyáltalán nézték. (Ha nem ilyen helyen csinálnám, egészen biztos, hogy sokan megbámulnának, és megjegyzéseket is kapnék arra, hogy "az én állapotomban...") Oly annyira pezsdítő volt az élmény, hogy még egy laza 2 km-es futásra is ragadtattam magamat. Éééééés jól esett. Na nem futottam világcsúcsot, de határozottan klassz érzés volt, végig. És most azt hiszem, ez a legfontosabb!

Nem tudom, kinek-minek köszönhető ez a projekt, ez a park, ez az életérzés, de számomra fantasztikus élmény volt, és remélem, még lesz is sokszor! Mindenesetre köszönet és hála érte! Nekem rengeteget adott!