Hallgatni arany

Vannak élethelyzetek, amikor - annak ellenére, és annak teljes, lüktető tudatában, hogy van véleményem - hallgatok. Meghúzom magamat csendben, és még annak az amúgy óriási kísértésnek is képes vagyok ellenállni, hogy megkérdezik: én hogy gondolkodom erről. Nagydumás-Megmondomafrankót P. Viki egyszerűen kussban marad - majd idővel, amikor már nem bírja a belső feszültséget, finoman, és látszólag minden témához kapcsolódás nélkül elhagyja a helyiséget általában a mosdó irányába.
Természetesen - ahogy fent is említettem - ennek nem az az oka, hogy Nagydumás-Megmondomafrankót P. Vikinek ez esetben ne lenne véleménye. De még csak nem is arról, hogy önmérsékletet gyakorolna, és visszafogná magát, nehogy a szokásosnál még tudálékosabbnak és felvágósabbnak tűnjön. Továbbá azt is leszögezhetem, hogy fenti hajlamát nem az ELTE wc-deszkáinak ötéves koptatása során szedte mellékesen magára.
Nagydumás-Megmondomafrankót P. Viki ezekben az esetekben általában azért, és csakis azért hallgat, mert teljesen-totálisan biztos benne, hogy az övével - és szerinte a józan ésszel és értékrenddel is - éppen totálisan ellentmondó álláspontot képviselő személy semmi esetre sem fogja betartani az általános emberi kommunikáció, valamint a kulturált vitázás azon néhány alapszabályát, melyek Nagydumás-Megmondomafrankót P. Viki számára jó ideje szentek.
Nevezetesen:

• nem fogja megvárni, amíg a másik végigmondja a véleményét
• nem fog a másik személyét teljes mértékig tiszteletben tartó módon, és csakis a másik álláspontját minősítve kommunikálni
• érvei során nem fog tartózkodni az érzelmi manipulációtól
• nem fog ügyelni arra, nehogy a másikat - akarva vagy akaratlanul személyében megsértse
• nem fog tartózkodni a "beszélgetés" során a hatalmával, vagy a hangjának erejével való visszaéléstől
• ki fogja forgatni, és a kívánttól eltérő módon fogja értelmezni a másik fél érveit - anélkül, hogy lehetőséget adna a korrekt magyarázatra
• státuszából fakadóan képtelen lesz elismerni, hogy a másik félnek egyben-másban igaza van  

Emiatt aztán Nagydumás-Megmondomafrankót P. Viki - bár néha úgy érzi, az erőfeszítéstől már-már csomó keletkezett a nyelvén - ezekben az esetekben szolidan, és kevésbé intelligensnek tűnve hallgat, majd idővel udvariasan eloson a mosdó felé.
Általában még időben ahhoz, hogy csak zárt ajtók mögött robbanjon ki az arcára a félig gúnyos, félig keserű, félig önmagának szánt, önirónikus  félmosoly.