Kiskarácsony, nagykarácsony, mászóverseny, céges ebéd, edzés-logisztika, kinekmitvegyek, kinekmitkészítsek, milyensütit, takarítsunk, futnikéne, névnapislesz, közbenszponzor, érem-póló-díjak, csajosvacsi, satöbbi.
Szóval ha most nem létkérdés, hogy gyorsan, hatékonyan, a lehető legkisebb kosszal (és nem utolsó sorban: költséggel) járjak el a konyhában, akkor soha.
Íme egy lista az eddig már kikristályosodott újító és kevésbé újító megszokásaimról - amikkel tényleg csomó időt és energiát lehet spórolni. És nem csak környezetvédelmi értelemben...
Bár, ha nem akadok ki az este végére, az szerintem a környezetet is rengeteg tehertől kíméli meg...
1. Nem tudom elégszer megköszönni a Sorsomnak, hogy megvetette velem a vízforralónkat. Ha akkor tudom, hogy mire fogom majd használni, mondjuk tuti a nagyobbikat veszem - de így is tökéletes.
Amikor az elkészítés folyamatához forró víz kell, akkor mindig a vízforralóban melegítem fel; sokkal gyorsabb, és már addig elkezdhetem, amíg a zöldségek kicsit lepirulnak a fazék alján. Tehát: mínusz 15 perc a vacsora tervezett elkészültéig.
2. A második szuperkedvenc mégcsak nem is a konyhában történik, hanem sokkal azelőtt: a bevásárlásnál.
Hetente szigorúan egyszer megyek boltba; mert ahányszor megyek, annyiszor nem úszom meg 3000 Ft alatt...Így aztán szombat délután / vasárnap délelőtt jól összeszedem a fejemben, hogy mit is szeretnénk enni a héten, és
mindent megveszek, ami ehhez kell. (Több éves tábor- és túravezetői tapasztalat előny.) És hazaérvén aztán napokkal később sem engedek a csábításnak, hogy "úgy megkívántam egy kis" valamit. Azt esszük, abból főzünk, ami otthon van. És általában sosem éhezünk vagy fintorgunk. Cserébe 2-3-szor 3000 Ft marad a zsebünkben, aminek jó helye van máshol is...
3. Ha már bekapcsolom a sütőt, akkor próbálok többféle ételt is betenni egymás után. Mert úgyis olyan nehezen melegszik fel, meg le. Érdemes a hőt (és a kivárt időt) felhasználni egy egyszerű sütihez. Múltkor mondjuk kuglófot sütöttem, asszem a sztrapacska után. Zsolti imádja, ha süti van, én meg örülök, hogy nem hiába ment a sütő.
4. Minden zöldséget egyszerre hámozok meg a menühöz. Végiggondolom, hogy mibe mi kell, és úgy kezdem az előkészítést, hogy egy zacsiba belehámozok minden zöldet, krumplitól a fokhagymáig. A későbbi felhasználásuk persze más-más időben történik majd de így egy kosszal megvan az egész; utána a héjas zacsit kidobhatom egyben, és amikor szükségem van valamire, akkor egyből rendelkezésre áll, nem kell még pucolgatni.
5. Tésztát sosem mikróban melegítek. Alapból szentségtörésnek érzem a nagy gonddal elkészített olasz tészta felmelegítését; de van az a hét, amikor kénytelen vagyok 2 napra megfőzni előre...Így aztán melegíteni kell...De nem mindegy, hogy hogyan. Úgy szoktam csinálni, hogy a tésztát (amin ugye már rajta van a szósz, hiszen ebben puhult meg végleges állagára az al dentéről) belemerem egy serpenyőbe, és a szósz valamelyik folyékony alapanyagából öntök alá még. Ahogy alágyújtok, ez persze hamar felforr, és a tészta is beissza; néha többször is pótolnom kell a tejszínt, vagy paradicsom-szószt. A lényeg, hogy a végén egy meleg, és az első napihoz nagyon hasonló állagú tésztát kapok a ruganyos, félighideg-féligforró mikrós vacak helyett.
Ne őrüljetek meg a héten! :)
